Kedves Barátom!

Nehezen születik meg ez a levél, mert hol hozzá fogok, hol abbahagyom. Azt próbálom pontosan megfogalmazni, hogy az utóbbi időben miért is aggódok oly sok minden miatt. Mondhatnád, hogy talán bizony túl sok hírműsort nézek. Ha csak ez lenne a gond, szó eshetne köztünk az időjárásról is, mert az elég egyértelmű. De hamar felmerülne a kérdés, hogy tart-e valahonnét valahová, bekövetkezik-e újabb jégkorszak, vagy éppen ellenkezőleg, minden sivatagossá változik.
A felkavarodott világban egymást oltják ki a különböző nézetek, a tényeknek beállított vélemények, nem lehet biztos választ adni a bennünk felmerülő problémákra. Erre is, arra is van tudományos jóslat, ezért aztán nem marad más, minthogy szépen kivárjuk, mi történik.

Kedves barátom!

A korai évszázadokban az őskeresztények a világ gyors végére számítottak. Azóta is számtalanszor hirdették álpróféták, hogy közel a vég, kinyilatkoztatva a pontos idejét is, de aztán mégis tovább haladt a minden a maga útján. Mindig kiderült, hogy nem zárul le olyan gyorsan az emberiség számára a földi zarándokút.
Most éppen 2012-re jósolják az apokalipszist.
Mondhatnád, hogy azért születnek ezek a próféciák, mert az ember alapvetően rossz, és a természete keveset javult az elmúlt évszázadokban. Ezért sokan úgy érzik, hogy megérett a pusztulásra. De ez így nem igaz. Értelme, fejlődési íve van az emberi történelemnek, benne pedig feladata mindnyájunknak. Igaz persze, hogy sok kegyetlen dolog is történik nap, mint nap. Mégis, mind többen részesülhetnek az földi javakból és a szellemi értékekből. Rajtunk is múlik, hogy merre tart a világ, s továbbhaladunk-e: éppen ez a küldetésünk, feladatunk.
Sajnos azonban, túl sokszor érezzük úgy, hogy a folyamatok túlnőnek rajtunk, s nem tudunk semmibe sem beleszólni. De bizonyára hallottál arról az úgynevezett katasztrófaelméletről, amely a modern tudomány eredményeire épül, mégis azt mondja ki, amit a keresztény ember mindig is érzett: a látszólagos apróságnak is óriási jelentősége lehet. Ahogy képletesen megfogalmazzák: egy pillangó szárnyrebbentéséből hurrikán válhat a Föld túlsó oldalán. Ezért is kell rendet raknunk magunkban, mert felmérhetetlen hatással lehetünk másokra. Nem a politika közhelyes frázisai szerint, hanem belső meggyőződésünk alapján, mert a magatartás, a személyes példamutatás sokkal többet számít, mint bármilyen hangzatos megnyilvánulás.
Sajnos, gyakran az ehhez szükséges emberi kapcsolat sem jön létre, mert az első benyomás alapján döntünk. Pedig sok veszteség érhet bennünket, ha nem fordulunk oda teljes figyelemmel mások felé. Azzal a jézusi alázattal, mely szerint a legkisebb is megérdemli a törődést, mert benne is megtestesül valami isteni, valami örök. Ahhoz azonban, hogy nyitottan közelítsünk a másikhoz, érdekelnie kellene bennünket, hogy miként él, milyen motivációk mozgatják.
Sokszor arra panaszkodunk, hogy szűkre szabott az időnk. Elfelejtkezünk arról, hogy mennyi felesleges órát töltünk tévénézéssel, vagy más értelmetlen tevékenységgel. Nem az éveink száma a csekély, hanem a belőlük hasznosan eltöltött. Aztán azon vesszük észre magunkat, hogy a barátok elmaradnak, vagy meghalnak, s egyre fogy körülöttünk a levegő. Mindinkább a négy fal közé húzódunk vissza. Azt hiszem, ifjúkorunkban egészen más elképzelésekkel vágtunk neki az életnek. Azóta sok minden történt, arcunk megváltozott a tükörben, de legbelül még mindig azonosnak érezzük önmagunkat hajdani énünkkel.
Ezért végül arra kell rájönnünk, hogy akkor lehetünk hűségesek önmagunkhoz, ha valamit megőrzünk hajdani őszinteségünkből, és a bennünk eredendően rejlő szeretetből. Ekkor értjük meg igazán, hogy Jézus tanításai miért hatnak minden korszakban olyan elevenen. Kimondja, ami egyszerű és természetes, mégis szemben áll minden hazugsággal: ma sem úgy élünk, ahogy kellene. Személyes döntésünk, hogy e felismerés után ki-ki megy-e tovább eddigi útján, vagy kitör a hétköznapi megszokottságaiból, megpróbál jobb emberré válni, más jövőt formálni.

Kedves Barátom!

Az utóbbi hónapokban ezért bosszant egyre inkább, hogy ha megismerünk valamilyen látszólagos igazságot, rögtön utána találkozhatunk annak cáfolatával. Azt mondhatnád erre, hogy a valóság egy és oszthatatlan, minden önmagáért beszél, csak értelmezési gondjaink lehetnek. Mégis nagyon nehezen lehet kiismerni a világot, ha ilyen eltérő irányjelzéseket kapunk.
Hazánkban sok szokatlan emberi helyzet alakult ki az utóbbi évtizedek során. Ezért a nagy felfordulásban mindenki keresi még helyét, saját világát. Ennek következtében a reagálása nagyon gyakran érzelmi alapú. Nem stabil értékrend alapján dönti el, miként gondolkodik, hogyan kíván élni, illetve milyen jövőt akar gyermekeinek. Ez nyomja rá a bélyegét a választásokra is.
Ne aggódj, nem bonyolódom most hosszú politikai okfejtésekbe, mert azok meghaladják e levél terjedelmét. Csak sejthető, hogy milyen megállíthatatlan folyamatok zajlanak a mélyben. Ezért férfiembernek jobb is az ilyesmiről füstös kocsmákban, vagy konyhaasztalnál beszélgetni egy pohár fröccs, vagy egy sör mellett. De azt azért tudván tudjuk, hogy meg kell találnunk azt az igazságot, amelyben bízhatunk. Ahogy a Szentírásban megfogalmazódik: azt a kősziklát, amire biztonsággal lehet építkezni.
Ezzel a gondolattal - azt hiszem - már el is árultam, hogy merre irányítom levelem menetét. Igen, újra keresztény hitünk alapigazságainál kötök ki. Mert számomra minden politikai frázisnál többet mondanak a Biblia szavai. Ha újra és újra visszatérünk hozzájuk, nem szabad játékszereivé válunk hangzatos féligazságoknak, felszínes szellemi áramlatoknak. Úgy gondolom, hallgatni kell a belső hangokra, vigyázva arra, hogy soha ne veszítsük el az iránytűt. A kényelmesség bűnétől kell elsőként megszabadulnunk, a lényeget kell megtalálnunk, az igazságkeresést nem lehet megspórolni.

Kedves Barátom!

Amit próbálok számodra megfogalmazni, összefügg a mostani bűnbánati időszakkal, a nagyböjttel, amelynek az a lényege, hogy meg kell újulni lélekben és igazságban, megtalálva a húsvéti üzenet legfontosabb vonatkozásait. Természetesen megvan ennek a személyes, s közösségi oldala egyaránt.
Ebben a forgószélben nem árt kapaszkodni, ha nem akarunk elsodródni, végképp elbizonytalanodni. Ezért aztán érdemes az alapokhoz visszatérni, újra megtalálni, önmagunk és mások számára hitelesíteni a kereszténység által kínált utat, amely az isteni kinyilatkoztatáson kívül még nemzedékek hosszú sorának tapasztalatait is hordozza. Eszembe jut fiatalkori barátom írása, aki igazságkereső útjának egyik állomásáról, egy tengeren túli szerzetesi közösségből, a kolostor festetlen deszkapadlóján átélt legegyszerűbb és legőszintébb érzéseiről küldött verses levelezőlapot. A rendszerváltás előtt valóságos kihívás volt gesztusa, mert felbontották, elolvasták a disszidensek zárt leveleit is, ő pedig legszentebb titkait bízta rá a nyílt, bárki által elolvasható lapra. Így aztán nem is tudtak vele mit kezdeni a gondolatrendőrök, eljutott hozzám az átlátszó palackba zárt üzenet. Szeretnék én is hasonló őszinteséggel fogalmazni. Ehhez keresem olyan nehezen a szavakat, amelyek - attól tartok - legalább annyira el is választanak, mint amennyire összekötnek.
Ha ellentmondásos és felemás információk jutnak el hozzád, keresd a forrásokat, kutass és olvass! Fedezd fel az őszinte érzéseket, mert egyre több körülöttünk az üzleti szempontok miatt, reklámok által keltett vágy. Igyekeznek megmondani, hogy milyennek kell lenned, hogyan kell viselkedned, mit kell vásárolnod. Nagyon meg kell szűrni az információkat, hogy rájöhess, mi lehet igazán a tiéd, mit is érdemes elfogadnod.

Kedves Barátom!

Abban biztos vagyok, hogy ebben a zavaros világban bátran kell élnünk, mert nagy a felelősségünk. Nem mindenki tudja elviselni ezt a súlyt, a legtöbben még az előző korszakban cseperedtünk fel, ahol akaratunk ellenére is gondolkodtak, cselekedtek helyettünk. Most meg felnőttként kellett új útra lépnünk. Látnunk kell, hogy vannak olyan örök igazságok, amelyekre támaszkodhatunk. Ha sorsunk fonalát saját kezünkbe fogjuk, s beteljesítjük a nekünk rendelt célt, akkor közel járhatunk a teljességhez.

Szeretettel üdvözöl: Barátod