Kedves Barátom!

Bár a naptár szerint már lassan a végére érünk, mégis, mintha örökké akarna tartana a tél, úgy erősített a szorításán. Nehéz elviselni, mert lassan minden belső tartalékunktól megfoszt bennünket.
Néha ehhez hasonlóan érezzük úgy, hogy minden, amitől hazánkban búcsút szeretnénk venni, vendégmarasztaló, mint a sár, lehúz, mint a mocsár. Így jártunk közelmúltunk ellentmondásaival is. Most a természettel együtt szűkebb és tágabb emberi környezetünk, társadalmunk is várja a megújhodást.

Kedves Barátom!

Az elmúlt két évtized egyik legnagyobb vívmánya éppen a különféle vélemények nyílt megjelenése, és a szabad választás. Mégis úgy vagyunk ezzel, mint aki a szocializmus idején a boltok szűkös kínálatát kifogásolta, most pedig azért morog, mert túlságosan is nagy a választék.
Mégis, mi alapján dönthetünk?
Nem könnyű kihámozni az igazságot, mert a magyar sajtó a hírközlést gyakran összekeveri a véleménnyel, az információt a kommentárral. Ráadásul teljes erővel zajlik a választási kampány, amelynek most is számos vadhajtása van. A kormányon lévők igyekeznek jó teljesítményükről és kiváló képességeikről meggyőzni a választópolgárt, az ellenzék meg az ellenkezőjét bizonygatja. Ezért aztán bajba kerülhet, ha valaki csak a most hallott információk alapján akar tájékozódni. A most közölt adatok gondosan megválogatottak, és valamennyi résztvevő igyekszik meghazudtolni vetélytársait.
Annyi biztos, hogy a jelenleg kormányon lévő oldal már többször bebizonyította, hogy nem ismer más lehetőséget, mint a gátlástalan osztogatás, és a radikális megszorítás egymást feltételező szakaszait. Pedig most valamilyen más módszerre volna szükség, egyértelműen értékteremtésre. Olyan friss szellem kell, amely új fejlődési irányba vezeti a magyar gazdaságot és társadalmat. Ez szolgálná még nemzetközi kapcsolataink erősödését is. Ha pontosabban meg tudjuk fogalmazni nemzetünk céljait, s élünk lehetőségeinkkel, akkor jobb és kiszámíthatóbb barátai vagy szövetségesei lehetünk szomszédjainknak, illetve az európai közösséghez tartozó más államoknak is.

Kedves Barátom!

A pártok számára az első nagy válogatás az induláshoz szükséges ajánlások megszerzése. Erős a gyanúm, hogy idén komoly meglepetések várhatók. Elképzelhető, hogy a kis pártok közül lesz olyan, amely valójában fel sem állhat a rajtkockára, vagy csak fél lábbal teheti ezt meg. A 176 egyéni választókerület mindegyikében 750 ajánlószelvényre van szükség az induláshoz. Ez önmagában nem látszik lehetetlennek egy több tízezer lakosú körzetben, ha azonban a nagyok az ismert módon tudatosan tarolnak, a kisebb erőforrásokkal rendelkezőknek csak a feketepiac, vagy a nagyok segítő keze marad. Számíthatunk tehát botrányokra, leleplezésekre és kölcsönös vádaskodásokra.
Legkésőbb 23 nappal a választás előtt kiderül, kik indulhatnak: ekkor kell ugyanis leadni az ajánlásokat. Minden más már ennek függvénye: területi listaállításhoz az adott megyében (vagy Budapesten) lévő egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább kettőben kell elfogadott jelölttel rendelkezni, míg az országos listához minimálisan hét elindított területi lista kell. Ha a kis pártok valamelyikének nem lesz meg a maximális számú területi listája, a tapasztalatok szerint az esélyeik már ekkor elillannak. Megfordítva azonban nem áll a dolog, 20 területi lista sem volt mindig elég ahhoz, hogy egy párt végül a küszöb közelébe kerüljön.
A két fordulós választás idén bizonyára számos újdonsággal szolgál majd. Könnyen lehet, hogy minden korábbinál több helyen már az első fordulóban véget ér a szavazás, azaz akár az is lehet, hogy az ország közel fele április 25-én már nyugodtan kirándulhat. Izgalmas lehet továbbá a választási részvétel alakulása, nehéz megjósolni, mindenesetre sok minden szól amellett, hogy 2002 és 2006 után, amikor kiélezett volt a küzdelem, alacsonyabb aktivitás várható.
A köztársasági elnök hívja össze az új parlament alakuló ülését, méghozzá a választást követő egy hónapon belüli időpontra. Korábban általában 25-30 napra volt ehhez szükség, hiszen ekkor kell megállapodni a parlamenti tisztségekről, bizottsági helyekről, illetve meg kell alakulniuk a frakcióknak. A koalíciós tárgyalások is ekkor zajlanak - most könnyen lehet, hogy erre nem lesz szükség. Május közepénél korábban azonban bizonyára nem hívható össze az új parlament. Mindeddig a Bajnai-kormány teljes jogkörben járhat el, az alakuló ülést követően azonban ügyvezetővé válik. Ekkor már új miniszter kinevezésére-felmentésére nem tehet javaslatot, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.
Bár a sajtó gyakran kormányalakítási megbízásról vagy államfői felkérésről beszél, a magyar közjog nem ezt az eljárást alkalmazza. Nálunk az államfő a parlamentnek tesz javaslatot a kormányfő személyére. Erre elméletileg a parlament alakuló ülésétől számítva 30 napja lenne, a gyakorlatban azonban - egy kivétellel - már az első ülésnapon sor került a bejelentésre. Az alkotmány nem tartalmaz semmilyen megkötést a döntéssel kapcsolatban, a politikai realitás azonban világos: ha az államfőnek azt a személyt kell megjelölnie, aki mögött minimum 194 parlamenti képviselő felsorakozik.
A javaslattétel után a megnevezett személy elkészíti programját, benyújtja a parlamentnek, ahol megkezdődik a vita a dokumentumról. Itt határidők már nincsenek, kivéve egyet: ha az első személyi javaslattételtől számított 40 napon belül a miniszterelnöknek javasolt személy nem szerzi meg a parlament támogatását, az államfő feloszlathatja a parlamentet, és új választásokat írhat ki. Ha sikeres a voksolás, az új miniszterelnök megnevezi a kormányának tagjait, az államfő pedig kinevezi őket.

Kedves Barátom!

A választási kampány szerencsétlen időszak, mert kevés a józan, őszinte szó. Ha ilyennel találkozunk, meg kell becsülnünk. Sokszor nem is a plakátoknak, a reklámoknak, a jelmondatoknak hiszünk, hanem azoknak a gesztusoknak, amelyek emberivé tehetik a politikusainkat. A választópolgár tájékozódni akar, de egyre rafináltabb módon igyekeznek befolyásolni véleményét. Építenek arra is, hogy eltérő időben és körülmények között eszmélkedtünk a világra, ezért aztán másként is látjuk ugyanazt. Szó szót követ ebben a választási vitában, s minden oldal igyekszik a leghatásosabb módon megfogalmazni az igazságait.
Amikor döntesz, azt is tudnod kell, hogy a te szavazatod is meghatározza az irányt. Nincs nélkülözhető voks, egy szavazat is döntőnek bizonyulhat.
Elsősorban azt kell mérlegre tenni, hogy az elmúlt nyolc év alatt sikerült-e hazánknak előrelépnie. Azt hiszem, a döntő többség számára elég egyértelmű a felelet. A mostani választási kampány ezért a legfurcsább az eddigiek közül. Hiszen már jóval a voksolás időpontjának kitűzése előtt mindenki tudta, vagy tudni vélte választ az alapkérdésre: ki fog kormányozni a következő négy évben Magyarországon? A latolgatások pusztán olyan fontos, ám ehhez képest mégiscsak mellékes kérdésről folynak, mint hogy lesz-e kétharmados többség.
Csodákat persze senkitől sem várhatunk. Ha a kormányváltás bekövetkezik, sziszifuszi munka kezdődik, amely csak hónapok, évek alatt hozhat látványos eredményt. Azzal követnék el a legnagyobb baklövést, ha a termelés ösztönzése nélkül nyakló nélkül osztogatni kezdenének. Ebből alakult ki nyolc éve az óriási költségvetési hiány, majd az adósságállomány, amelynek nagyságáról a többségnek még elképzelése sem lehet. A térség országai közül a legrosszabb helyzetbe taszítottak ezzel bennünket, ami sürgőssé teszi a megújulást.

Kedves Barátom!

Egy választáson nem élethalál harc folyik, hanem különböző értékrendek feszülnek egymásnak. Az eltérő álláspontok más körülmények között, más megvilágításban védhetőek és vonzóak, vagy éppen támadhatóak és taszítóak lehetnek. A kampányok érzelmileg túlfűtött hangulatának is a befolyása alá kerülhetünk. Mégis inkább az adott helyzetet kell megvizsgálni, hogy eldönthessük, mi szolgálhatja jobban a nemzet érdekeit. Úgy vélem, a higgadt, konzervatív, értékteremtő politizálás ideje következett el. Az utóbbi évek balfogásaiból okulva a magyarság számára sikeresebb éveknek kell következnie.

Szeretettel üdvözöl: barátod