Kedves Barátom!

Lassan belesimulunk ebbe az évbe is. A napok hosszabbodnak, a sötétség nem olyan hirtelen tör ránk, mint néhány héttel ezelőtt. Az embernek is egyre több a kedve ügyes-bajos dolgokkal foglalkozni, amire égetően szükség is van. Minden gazdálkodó cégnek, de minden adózónak is meg kell vonnia az elmúlt év mérlegét, ahogy föl kell készülnie az előttünk álló év fejleményeire is.
Mivel ez a választások éve, át kell gondolni azt is, hogy mit hozott az elmúlt néhány esztendő. Itt a nyakunkon a választási kampány, amikor keményen ütköznek a vélemények, a teljes vagy részigazságok, de még a hazugságok is.

Kedves Barátom!

Tudnunk kell, hogy szinte minden cselekedetünket, lépésünket, véleményünket manipulálják, jól eltervezett módon befolyásolják. S ez az egész világot átfogó törekvés tükröződik a hazai közéletben is. Nagy erővel zúdul ránk az agymosás, mert a tét óriási: aki képes befolyásolni az embereket, hatalomra tesz szert felettük. Még azt is el akarják érni, hogy gyanakodva fogadjuk a politikát, vagyis ne bízzunk a közéletben.
Nincs annál egyszerűbben befolyásolható nemzet, amely elfordul még saját választott képviselőitől is, nem bízik bennük, folyamatosan átverést sejt lépéseik mögött. Ha eluralkodik ez az alapállás, akkor bárkit emel fel most majd a közakarat, hamar elvesztheti hitelét, éppolyan gyanús lehet, mint aki valóban visszaélt a bizalommal.
Világunk fenekestől felfordult, a televízió által közel kerülnek hozzánk több ezer kilométerre történő események, de bezárjuk az ajtót a szomszéd előtt, aki rászorul a segítségünkre. Csak az olyan környezet tűnik a végén biztonságosnak, ahol egyedül lehetünk. Ez a kiszolgáltatott helyzet egyre súlyosabb gondot jelent, mert kiürülnek a közösségi színhelyek, amelyek régen az összejövetelek zajlottak. Ezért is sugallják számunkra, hogy a templom is csak az imádságra való. Megbéníthatja a manipulációt, ha valahol többen megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat, ha úgy tetszik, politizálhatnak. De ugyanezért kifogásolják, ha az utcára kerülnek ki a viták, s képesek arra bizonyos megátalkodott elemek, hogy közterületen gyülekezzenek, s adjanak hangot nézeteiknek.
Attól tartok, ez az okoskodás kiüresíti életünk színtereit, egyszerű fogyasztókká, csendes többséggé fokoz le bennünket, akikkel mindent el lehet fogadtatni, meg lehet vásároltatni, legyen szó árucikkekről vagy gondolatokról. Nagyon sokan kényelmesnek tartják azt az állapotot, amikor szájtátva nézik a televízióban a kimódolt tudósításokat, a gondosan összeállított stúdióbeszélgetéseket, az unalmasabbnál unalmasabb akciófilmeket. Ezért itt állunk az új évezred első évtizedének végén, szinte teljesen védtelenül. Remélem, eljön még a társadalmi életnek a reneszánsza, amikor az emberek maguk igyekeznek formálni környezetüket.
Addig nem tehetünk mást, mint valljuk az evangéliumi igazságokat az egyszerűségről, a szeretetről, a megbocsátásról, s ezek alapján hozzuk meg döntéseinket, szembe szállva a gonoszság, a részvétlenség és a hazugság erőivel. Nem hősiesség kell hozzá, hanem szívósság, az újra és újra kiegyenesedő fűszálak bölcsessége.

Kedves Barátom!

A legtöbb szó az utóbbi időben a nyugdíjrendszerről esik. Az elmúlt években, különösen tavaly jelentősen romlott a nyugdíjból élő idős korosztály helyzete. A nyugdíjak reálértéke a megszorítások miatt a fizetések értékcsökkenésénél is nagyobb mértékben zsugorodik. Azok a nemzedékek, akik évtizedeket töltöttek el becsületes munkában, életük utolsó szakaszában egyre súlyosabb anyagi gondokkal kénytelenek szembenézni. Az idős kor terhe mellett rájuk nehezedik a magukra maradottság, a kilátástalanság, a fölöslegesség tudata: úgy érzik - s ezt a közvélemény és a sajtó is nemegyszer sugallja -, hogy ők csak terhére vannak a többieknek.
A modern, nagy tömegeket érintő nyugdíjrendszerek mind állami döntés eredményeként jöttek létre. Átalakításaikról, módosításaikról mindig is a politika döntött. Ezek a rendszerek úgynevezett kétoldalú kapcsolatokból épülnek fel: vagyis ahhoz, hogy valaki jogosultságokat szerezzen, előzetesen hosszú időn át kell hozzájárulásokat fizetnie. Ezek a befizetések szolgálnak a már korábban jogosultságot szerzett nyugdíjasok ellátásainak forrásául.
E kétoldalú kapcsolat megléte minden vitán felül nagyon fontos. Ez alapozhatja meg azt, hogy az aktív életszakaszban lévők értelmét lássák a befizetési kötelezettségeik teljesítésének. Ha ez a korosztály azt tapasztalja, hogy az aktív életútjuk végéhez közeledő emberek hirtelen abban a helyzetben találják magukat, hogy a várt és befizetéseikkel megszolgált ellátásaiknak csak töredékét kapják, akkor megrendül a bizalmuk. Megkeresik a módját annak, hogyan bújjanak ki kötelezettségeik alól. Manapság ennek a folyamatnak is tanúi lehetünk, ami tovább rontja a helyzetet, s ezért sokan verik félre a vészharangot.
Sajnos, korunk járványai közé tartozik, hogy a közgazdászok azon siránkoznak, hogy elöregedik a társadalom, hogy nem lesz miből fizetni a sok nyugdíjast. A sajtó tele vannak olyan számításokkal, hogy harminc-ötven év múlva milyen terhet jelentenek majd a költségvetés számára. De nagyon félrevezető, amikor a tudósok a jelenkor gyorsan változó világát a távoli jövőre vetítik, és kétségbe estek. Nem tanulnak még abból sem, ha szinte minden jóslatuk hibásnak bizonyul.
Hamis az a feltételezésük, hogy a mai nyugdíjas kornál öregebbek évtizedek múlva haszontalan állampolgárok lesznek, akikről való gondoskodás elviselhetetlen társadalmi teher. Ma még nem látható, hogy évtizedek múlva mennyire másodlagos lesz a munkaerő fizikai erőnléte, munkabíró képessége, tehát elképzelhető, hogy a munkaképes kor jelentősen kitolódik. Már ma is egyre több szakmában akadnak az öregek között nagyon keresettek. Minél fontosabb lesz a szellemi tőke, annál jobban felértékelődnek. Elképzelhető, hogy évtizedek múlva a legkeresettebb munkaerő az lesz, akinek nemcsak képzettsége, de élettapasztalata és bölcsessége is van. Talán éppen az lesz a probléma, hogy a tapasztalatlan, csak képzett fiataloknál jobban keresik a tapasztalt öregeket.
Az orvostudomány néhány évtizeden belül olyan mértékben lelassíthatja az öregedési folyamatokat, hogy egyre később következik be a szellemi és fizikai állapot romlása. Az öregséget nem a születéstől előre, hanem a várható haláltól visszafelé kell majd számolni. Minden elképzelhető, csak az nem, hogy a jelenlegi állapotok évtizedek múlva is jellemzőek lesznek. Ezt csak azok a tudósok és politikusok tételezik fel, akik nem hajlandók önvizsgálatra, nem gondolnak arra, mennyire nem volt fogalmuk tíz évvel korábban arról, amit ma megélnek.
Elfogadják az emberek, ha a külső gazdasági, demográfiai körülmények átrendeződése miatt meg kell változtatni a struktúra egyes elemeit. De a nyugdíjrendszer módosítása nem a politika kizárólagos belügye. A hatalom birtokosai önmaguk nem dönthetik el, milyen irányban is fejlődjön az adott struktúra, hogy az állampolgárok szépen tudomásul vegyék. Azért is dobták be ezt a témát a köztudatba, mert az érintettek a választójoggal rendelkezők igen nagy hányadát adják. Őket akarják riogatni a jelenleg hatalmon lévők azzal, hogy mit is tervezhet a választási ellenfelük.

Kedves Barátom!

Az elmúlt ötven év minden nemzetközi tapasztalata azt bizonyítja, hogy azok az országok fejlődtek az átlagosnál gyorsabban, amelyekben aránylag többet költöttek az öregekre, ahol a nyugdíjak súlya a nemzeti jövedelmen belül az átlagosnál magasabb volt. E téren a világ országai között szomszédunk, Ausztria is az élen jár. Éppen ezért időszerű, hogy a jövőben politikusaink ezt a példát kövessék, s elsősorban a gazdaság élénkítésével teremtsék meg ennek a szemléletváltásnak az alapjait. Az elmúlt nyolc évben kormányzó erők nem a nyugdíjak növelésében jeleskedtek, hanem inkább nyugdíjas évek számának csökkentésében. Egyrészt azzal, hogy emelték a nyugdíjkorhatárt, másrészt azzal, hogy az egészségügy leépítésével együtt nőtt a halandóság. Ez így tovább nem mehet, nélkülözhetetlen a megújulás. A gyorsabb gazdasági növekedés egyik feltétele pedig az, hogy a társadalomnak jó legyen a lelkiismerete. Ehhez pedig alapvető az öregekről való tisztességes gondoskodás.

Szeretettel üdvözöl: Barátod