Kedves Barátom!

Nem tudom, ki érezte, ki ismeri gyermekkorából - mert akkor nagyon erősen bevésődnek illatok, fények, neszek - a szüret szeptember eleji előkészületeinek mozzanatait? A pincékből, présházakból kihozzák a nagy daráló kádakat, félfenekű és boros hordókat, prést, puttonyt. Ezeket kívül és belül tisztogatják, megigazítják az abroncsokat, festenek, mázolnak, szárogatnak. Kopognak a kalapácsok, locsog a tisztító víz, lebeg a levegőben a lugason érő szőlő illata, koppan a lehulló dió, szép fényecsettel fest a nap sugara a fűre, a diófára, a fehér pince oldalára.
A szüret előkészületeinek hangulata és időzítése sokszor összekapcsolódik az iskolakezdéssel. Arra pedig mindenki emlékszik.

Kedves Barátom!

Sétálj be most az iskoláinkba: nézz körül! Nézd meg a korszerűtlen világítást, az egészségtelen bútorokat, a hiányos felszereléseket, a balesetveszélyes termeket! Ráaggatják az ajtókra, hogy biológia- meg kémia- meg fizikaterem, és vándorlásra kényszerítik a kisgyerekeket, de a fizikaterem annyiban az, hogy az van rá kiírva, és jobb esetben van bent egy-két szemléltető eszköz. Közben pedig nem kísérleteznek, nem tudják a törvényszerűségeket, jelenségeket tanulmányozni, vizsgálni, mert arra nincs lehetőség és pénz. És talán szaktanár sem. Nem mondom, hogy nem történtek előrelépések, de a pénzelvonásokkal nem lehetett lépést tartani. Vannak iskolák, ahol a táblakréta beszerzése is komoly gondot jelent az iskola számára
Az elmúlt években országos felháborodást keltett néhány esemény: diákok tanárok elleni erőszakossága. Ilyen inzultusok valószínűleg korábban is értek tanárokat - noha lehet, hogy ritkábban. A rendkívüli érdeklődést valószínűleg a képrögzítés technikájának fejlődése, a média érdeklődése váltotta ki.
Sürgősen tenni kell valamit, hogy az iskola az egészséges felnőtt személyiség kialakítását segítse elő. Sajnos, ma ez általában nem mondható el. Az oktatás technikai színvonala javul, a tanagyag korszerűsödik, a tanárok továbbképzésére jelentős összegeket fordítanak. Ma már azonban ez nem elég.
A tanárok egy része pontosan ugyanúgy tanít, ahogy tanított 20-30 évvel ezelőtt, ha akkor a pályán volt, ha meg nem, akkor más mintát ő sem látott. A magyar oktatásügy nem áll a helyzet magaslatán. Az angolok át tudták állítani a rendszert a projektoktatásra, együttműködő embereket nevelnek, s úgy gondolják, hogy ettől - persze megfelelő időtávban - a társadalom is át fog alakulni. A norvégok is véghezvittek egy módszertani megújulást a 90-es évek közepén.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy mitől fog megváltozni a magyar iskola.
Mi változott meg az elmúlt közel 15-20 év alatt? Változott-e valami és milyen irányba? Érdemes lenne végigjárni a pedagógusokat és megkérdezni őket, nekik mi a véleményük. Rövid idő alatt a tanmenetek, a pedagógiai programok és az egyéb dokumentumok átalakítása adott hihetetlen mennyiségű munkát. Eközben a fizetés ott maradt, ahol volt.
Erkölcsi és társadalmi elismertség. Folyamatosan arról beszél mindenki a felelős vezetők közül, hogy ideje lenne végre megbecsülni a "nemzet napszámosait"! Beszélni könnyű, de a folyamatok ennek ellenkezőjét mutatják. Nap mint nap a szülők, a gyerekek, sok esetben még a saját kollégáik részéről is megalázottak a pedagógusok, akik olyannyira elveszítették büszkeségüket, hogy eltűrnek mindent, amit ez a társadalom rájuk mér.
Melyik reformelképzeléshez szólt hozzá az a tanító néni, aki megtanított minket írni és olvasni, vagy az a szakmai közösség, melynek szerencsés esetben egy iskolában ki kellene alakulnia?
Az oktatásra mindig, mindenkor kevés pénz jutott ebben az országban, régen is, ma is. A változásokat nézve még kevesebb fog jutni. Mert az önkormányzatokat sem lehet a végtelenségig kizsigerelni.
De az iskola nem a tantervektől és a tankönyvektől lesz azzá, ami. Nem csak az épület fölszereltségétől függ, hogy jó-e vagy sem. Kellenek megfelelő tantervek, tankönyvek, kellenek fölszerelt, korszerű épületek. Mindezeknél azért még sokkal fontosabb, hogy legyenek igazi, elkötelezett, magukat szétosztani kész emberek, akik kézen fogják a gyermekeket, és bevezetik őket az életbe.
Akik segítik őket eligazodni nemcsak a tudományok világában, hanem ami ennél sokkal fontosabb: az emberi kapcsolatok titkaiban is.

Kedves Barátom!

Minden egyházi iskola két lábbal ezen a földön áll, de tekintetét mindig magasabbra, az odafönn valókra kell emelnie. A gyermekeket ebben a társadalomban neveljük, de nem a sokat emlegetett válság korlátai közé szorítva. Ami meg kell, hogy különböztesse intézményeinket minden más iskolától, az emberről vallott felfogás. Emberkép nélkül elképzelhetetlen a nevelés. Nevelés nélkül pedig - bármennyire is sokan vannak, akik másként gondolkodnak - nem lehet elképzelni az iskolát.
Tanárnak, szülőnek szembe kell néznie a következő kérdéssel: vajon azt akarjuk-e, hogy gyermekeink belesimuljanak egy értékvesztett társadalomba, vagy merjék vállalni azt, hogy a keresztény értékrend nem azonos a farkastörvényekkel.
Tudom, kemény a kérdés és nem egyszerű a választás. Mire neveljük őket? Arra, hogy minél előbb érvényesülni tudjanak, vagy pedig arra, hogy kiegyensúlyozott emberek legyenek? Arra, hogy vagyonosak legyenek, vagy arra, hogy boldog emberekké váljanak? Az iskola szívesen hárítaná át a felelősséget a szülői házra, a család pedig szívesen hárítja át a felelősséget az iskolára.
A családnak elsősorban nevelni kell: s hogy nevelhessen, a családnak valóban családnak kell lennie. A keresztény értékrend számára a család az élet kibontakoztatásának elsődleges helye. A család a biztonságot adó otthont kell, hogy jelentse, ahol a felnövekvő ember apához és anyához igazodik. Joga van minden gyermeknek, hogy családban nőjön fel.
Az iskola pedig az a hely, ahol rendszerezett ismeretekkel találkozik a felnövekvő ember. Az a hely, ahol értelmi fejlettsége szintjén világossá válik számára, hol van az ő helye ebben a világban. Az iskola és a család kiegészíti egymást: Nincsen csak nevelő család, és nincsen csak információt közvetítő iskola. A család is közöl ismereteket, az iskola is formálja az életet.
Jövőnk csak akkor lesz, ha van világos képünk a világról, s abban az emberről. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy részei és felelősei is vagyunk ennek a világnak, nem pedig korlátlan urai és leigázói. Jövőnk csak akkor lesz, ha tudjuk tisztelni az életet, mint a legfőbb értéket.
Jövőnk csak akkor lesz, ha iskoláink lehetőséget biztosítanak a gyermek számára, hogy valóban emberré érjen. Ha nem kényszerítik bele őket egy ördögi körbe, amelyben a minél előbb megszerzendő minél több ismeretanyag birtoklása a legfőbb cél. Jövőnk csak akkor lesz, ha gyermekeink számára biztosítják iskoláink, hogy életkoruknak megfelelő személyiségek maradjanak, akikből felnő majd a felelősen gondolkodó és érző ember.
A keresztényeknek bátran vállalnunk kell értékeiket, amelyek nem függhetnek pillanatnyi érdekektől. Tudnunk kell, hogy az ember nem világpolgár, hanem otthonra van szüksége. Az otthonélményt megadni a család után elsősorban az iskola képes.
Vajon készek vagyunk-e rá? Vajon megvan-e bennünk a készség, hogy elfogadjuk a gyermekeket, nemcsak a kiválókat, hanem a szerényebbeket is, az elesettebbeket is: az iskola szolgálata a legkisebbek szolgálata. Amit pedig egynek a legkisebbek közül tettetek...

Kedves Barátom!

Az egyházi iskolák sem mentesek feszültségektől. De mi a titka annak, hogy mégis légkörük van? Az, hogy hiányzik a világból a krisztusi, a másokért élni tudó, a magát szétosztani képes ember. Az erre az alapállásra törekvő, vagy már ilyenné is formálódott személyiségekből álló közösségek ellentétesek a válságban sodródó társadalommal. Figyelmeztető jelként élnek a másként élők között.
Ezért iskoláink egy emberibb világ munkatársai lehetnek, ahol az ember nem önmagáért él. Ezt a közeget közösen kell, hogy megvalósítsák a szülők, a gyermekek és a pedagógusok.

Szeretettel üdvözöl: Barátod