Kedves Barátom!

Országunk helyzete megingott a világméretű válságban, az emberek csalódottak. A cégeink és a családjaink nemcsak a válság hazánkra jutó árát kénytelenek megfizetni, hanem azt is, hogy Magyarországon rossz kapitalizmus alakult ki. Kevés az együttműködés alapjait jelentő bizalom, az ezt megteremteni hivatott intézmények rosszul működnek.
Az ország polgárai és vállalkozói tisztességesen szeretnének érvényesülni, de úgy érzik, ez lehetetlen: aki sikeres, szinte csak gátlástalanul törhet előre, mert a szabályok nem működnek.

Kedves Barátom!

Az értékteremtés nem magányos folyamat, a gazdaságot vevők, szállítók és más szereplők mindenütt együtt működtetik. Mindez akkor eredményes, ha az emberek olyan dolgokat adnak egymásnak, ami többet ér annak, aki kapja, mint aki adja. Minél nagyobb értéket hoz létre egy csere, annál nagyobb lehet a kár, amit a partnerünk okozhat. Ezért a gazdaság működésének kulcsa a bizalom, illetve az íratlan és írott közösségi szabályok.
Annak idején Széchenyi István, aki a reformkorban igyekezett a nemzetet felrázni a tespedésből, Hitel címmel írta meg közgazdasági munkáinak legjelesebbjét. Mint leszögezte, a legfontosabb az, hogy higgyünk és hihessünk egymásnak: ez minden működőképes gazdaság alapja. Nem tudom, hogy mikor érünk el újra vissza Széchenyi István igazságaihoz, aki már a 19. század elején látta, és ki is mondta ezen alapelveket.
Nem azért érdemes lapozni könyveit, mert nincsenek modernebb közgazdasági elméletek, hanem azért, mert kialakulásának hajnalán világosan kirajzolódtak a kapitalista gazdaság fő törvényszerűségei. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, amelyen az ő kezdeményezésére építettek először kőhidat Buda és Pest között. Rengeteg változás történt, világháborúk zajlottak le, félresikerült társadalmi kísérletek történtek, mégis időszerű maradt bölcselete.
Szinte minden hazai és nemzetközi vizsgálat azt mutatja, hogy a magyar társadalmat erős bizalmatlanság jellemzi. Bizalmatlanok vagyunk egymással szemben: nincs igazi polgártársi viszony a magyar emberek között. Nem bízunk az állami testületekben, szervekben sem. Elutasítjuk a vállalkozást is, nem hiszünk a vállalkozók értékteremtő szerepében.
A bizalmatlanság és az egyéni felelősségvállalás iránti igény csökkenése a hazai gazdaság egyik legjelentősebb problémája. De ez nem ezeréves átok. A magyar gazdaságból sem hiányzik valamilyen fokú bizalom, különben nem is létezhetne.
Alappillére azonban sajnos szinte kizárólag a személyes üzleti kapcsolatok rendszere.
A korábbi jó tapasztalat, és az ismerősök ajánlása a legerősebb biztosíték arra, hogy egy partner betartja a megállapodásban foglaltakat. A személyes kapcsolatok felértékelődésének egyik oka, hogy az állami és a piaci intézmények csak részben kínálnak garanciákat a vállalkozások közti megállapodások betartására.
Nálunk a vállalkozók szinte csak személyes hitelükre támaszkodhatnak, kapcsolataikkal pótolják az intézmények hiányosságait.

Kedves Barátom!

Magyarországon tehát személyes üzleti kapcsolatokra épülő, bennfentes kapitalizmus alakult ki; nem egy megbízható intézményrendszer adja az alapját a jelenleg meglévő bizalomnak. Ezért lehet jellemző az oly sokszor használt mutyizás kifejezés, ezt a berendezkedést nevezi a népnyelv haverkapitalizmusnak. A baráti körön kívüliekkel való üzleti kapcsolat túlságosan sok veszélyt rejt magában, ezért az üzleti élet szereplői inkább kerülik. Kockázatos, ezért nagyon veszteséges lehet az ismeretlenekkel való partnerség, tehát még a kölcsönösen előnyös együttműködés sem jön létre.
Gazdaságunkra árnyékot vet az is, hogy a vállalkozások sikerét a teljesítmény mellett az üzleti alkuk során felmutatott erő is befolyásolja: nem elég az értékteremtő képesség, a pozíciókat meg kell tudni védeni. Ezért a magyar cégek irányítói sokszor bizalmatlanok és kevélyek.
Magyarországon az emberek tartanak egymástól, de még jobban az állami-törvényhozó szervektől. Márpedig az ezekbe vetett bizalom nélkül sincs működő piacgazdaság. Ennek ugyanis az alapjai, elsődleges emberi vonatkozásai erkölcsiek: ígéretünk betartása, kötelességünk teljesítése a legfontosabb előfeltétele az értékteremtő gazdaság létrehozásának.
Nagyban megnehezíti a sikeres vállalkozások létrejöttét az állami szabályozás mikéntje is. Ennek legfontosabb része a borzalmasan magas adó- és járulékteher, ami kiegészül az adórendszer adminisztratív költségeivel is, amelyek leginkább a kisvállalkozásokat sújtják.
Az adórendszer másik problémája kiszámíthatatlanság: 2006 óta bevett gyakorlat, hogy a szabályokat évközben, akár többször is módosítják. Ez egyszerűen követhetetlen a vállalkozók és befektetők számára. Arról nem is beszélve, hogy az előírások néha egymásnak is ellentmondanak, ezért azok maradéktalan betartásuk lehetetlenné válik. Ez a törvényesség áthágására, hazugságra bátorítja a gazdaságban tevékenykedőket.
Ehhez adódik a közerkölcsöktől elszakadt, és azokat sok esetben felforgató segélyezési rendszer is. Magyarország intézményei még mindig inkább a szocialista államot idézik, mintsem egy kapitalistáét, ezért érinti rosszabbul a gazdasági válság, mint sok más országot.
A helyzet megoldása nem több, hanem jobb szabályozást igényel, és az erkölcsi kérdésekkel való komoly szembenézést.

Kedves Barátom!

Nagyon sok ember érzi magát becsapva és vesztesnek a mai válságban, és ezt csak tetézik a leegyszerűsített magyarázatok is. A szabadság és a jó szabályozás nem jön magától létre, azokat erkölcsös emberek küzdik ki. Ezért a legfontosabb feladat a nevelés, amely gyerekkorban és serdülőkorban a család, az iskola és az egyház keretében folyik. A felnőtté válással azonban nem fejeződik be a nevelés és alkalmazkodás, a társadalmi-gazdasági intézmények és elsősorban a vezetők példája révén egész életünkben tart.
Az ember nem magányos, hanem társas lény. Érettségének magas foka, amikor a következő nemzedékek sorsát is képes szem előtt tartani. Ennek magva a bizalom, az a képesség, hogy megbízunk egymás tisztességességében. Ezzel szemben áll az önzés, a kapzsiság, és az ön-szeretet, amiből hazugság, züllés és romlás származik.
A piacgazdaság alapját képező hitel szó töve a hit. Annak adok hitelt, akinek bízok ítélőképességében, megbízhatóságában, szorgalmában, becsületességében. A kapitalizmus tőkére épülő gazdaságot jelent. Időt, pénzt és más erőforrásokat fektetek be, vagy bocsátok más rendelkezésére a hozam érdekében, szabad elhatározásomból. Egy vállalatnál ez annyit tesz, hogy erkölcsi kötelesség megteremteni a fenntartáshoz és újratermeléshez, valamint a növekedéshez szükséges erőforrásokat. A befektetés-hozam szemlélet, az ésszerű kockázatvállalás és gondosság a szabad társadalomban és a családban is ugyanerre a mintára működik.
Ha a hit eltűnik, akkor az emberi élet zavarodottságba, elzárkózásba és befelé fordulásba fullad. Ha a gazdaságban a hitelkapcsolat alapjául szolgáló bizalom elapad, akkor a termelés és a kereskedelem elsorvad, megszűnnek a munkahelyek, és a családok kétségbeesésbe süllyednek.
Éppen ezért nem a kapitalizmust, mint munkaszervezési rendszert, a szabad piacgazdaságot, mint a csere rendszerét és a méltányosságot, mint az elosztási elvet kell kidobni. Sokkal inkább azok morális alapjait, a szabadságot, a tulajdont és a bizalmat kell megerősíteni.

Kedves Barátom!

Már Széchenyi István is kimondta, hogy a kapitalizmus az emberi szabadságnak keretet nyújtó, magántulajdonra és az emberek közötti bizalomra épülő, befektetés nyomán hozamot elérni kívánó rendszere. Ez nem működik erkölcsös emberek, és az általuk hozott tisztességes, méltányos, és a szabadságot szem előtt tartó szabályok nélkül. De szabályozással sem lehet minden problémát megoldani. A legtöbb kérdést tájékozott és jó szívű emberek oldják meg, egyéni és szervezeti döntések keretében.
Szeretettel üdvözöl: Barátod