Kedves Barátom!

Gondolom, téged is megvisel ez a nagy hőség, bár halkan azt is hozzá kell tenni, hogy végül is ez a nyár, a forróság évszaka. Némi enyhülést legfeljebb az jelent, hogy a politikusok is elmentek szabadságra, az előírásos sötét öltöny helyett rövidnadrágot és pólót húztak, s többnyire megnyugtató csendben vannak. Az újságok címoldalán lubickoló turisták szerepelnek, s kánikulai jó tanácsokat lehet olvasni.

Kedves Barátom!

Más szenzációs hír híján valóságos társadalmi látleleté vált a tévében látható riport, amely egy ütött-kopott kelet-magyarországi település romos házában készült. Olyan helyen játszódott le a családi tragédia, amely inkább illett volna állat óljának, mint emberi lakhelynek. A megszólalók is láthatóan szegények és elhanyagoltak. Íme egy életkép 2009 Magyarországáról.
Nem tudom, hogy politikusaink eljutnak-e a távoli falvakba, a poros kisvárosokba, vagy benéznek-e a pesti bérházak kopott udvaraira, ahol kis híján leomlik a körfolyosó? Nem tudom, hogy látják-e, hogy hány koldus, hajléktalan vagy munkanélküli cselleng reményt vesztve?
Egészen másnak tűnhet a valóság helikopterről, száguldó luxusautóból, vagy a Rózsadomb kies lankáiról. Onnan nézve átmenetinek látszanak a problémák, időlegesnek a nehézségek. Aki viszont észreveszi, és szóvá teszi a vékony, csillogó felszín alatt húzódó nyomorúságot, könnyen a demagógia vádjával illetik.
De megteheti-e bárki, hogy elfelejtkezik azokról a milliókról, akik nem részesültek a szabad vállalkozás, a kíméletlen piacgazdálkodás előnyeiből?
A megélhetési nehézségeken kívül a hitetlenség és az érzelmi sivárság is hozzájárul ahhoz, hogy nő az indulat, az elégedetlenség, a feszültség. Ezek feloldására nem sokszor nem marad más lehetőség, mint az alkohol, a kábítószer, s az a brutalitás, amely gyakran uralja az utcákat, a köztereket, de még a családokat is. Néha az emberek önmaguk ellen fordulva az öngyilkosságba menekülnek, máskor kilátástalanságból egymásban tesznek kárt.
Egyre több olyan esetről hallunk, amikor látszólag csendes, normális emberek hirtelen végzetes cselekedetre szánják el magukat. Milyen súlyos titkok, fájdalmas elhallgatások húzódhatnak meg a szörnyű tettek mögött?
A médiában megszólaltatott ismerősök, szomszédok csodálkoznak, hitetlenkednek, mert többnyire semmilyen korábbi jelzés nem utalt arra, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Ilyen alapon bárkinek az élete ilyen fordulatot vehet. Ugyanis az derül ki az elhangzó közhelyekből, hogy semmilyen közelebbi kapcsolatot nem alakítottak ki a szomszédsággal, zárt életet éltek, amibe a tőlük néhány méterre lakó sem nyerhetett bepillantást.
Félre ne értsd, mindenkinek lehet magánélete, lehetnek olyan ügyei, amelyek nem tartoznak másra. De ahhoz nagyon sok mindennek kell történnie, hogy valaki eljusson a szélsőséges tettekig. Az ilyesmi már nem lehet magánügy, tartozunk egymásért annyi felelősséggel, hogy észrevegyük a végzetes bajt, amely sokszor megelőzhető, orvosolható, a szó szoros vagy átvitt értelmében is. A különböző idegrendszeri problémákra, a depresszióra lehet orvosi kezelést alkalmazni, vagy lelki támaszt is lehet nyújtani.

Kedves Barátom!

Az ember természetéből nagyon sok minden fakadhat. Az erőszak is, de a nagylelkűség is. Fakadhat megalázás, de gyöngédség is. Az emberek sokfélék. De az erőszak ügyét még egy dolog bonyolítja. Mégpedig az, hogyan értelmezzük a családon belüli konfliktust.
Sokan azt gondolják, hogy a családon belüli erőszak a konfliktusok következménye, mert azok destruktívak, rombolóak. Pedig nincs olyan család, amelyben ne lenne, vagy ne lett volna konfliktus. Teljesen irreális cél az, amikor két fiatal úgy képzeli el közös életét, hogy közöttük nem leszek összeütközéseik. Ez nem lehetséges. A család ugyanis nem tud ezek nélkül hosszú ideig fennállni.
Nem lehet bizonyos fokú erőszak gyakorlása nélkül gyereket sem nevelni. Ha a másfél éves gyerekem bele akar nyúlni a lángba, nekem kötelességem megvédeni, és ezt legtöbbször nem tudom szép szóval megtenni. Vissza kell őt rántanom, tehát akadályoztam őt, vagyis erőszakot gyakoroltam. E nélkül lehetetlen gyerekeket felnevelni. Nincs olyan család, ahol ne fordulna elő hasonló eset. Olyan család is elképzelhetetlen, ahol még nem veszekednek.
A kérdés nem az, hogy miért van erőszak a családban. Ez ugyanis hozzá tartozik a mindennapi élethez, de ebből nem következik, hogy gyakorlásának olyan módjai is természetesek, amelyek veszélyeztetik a gyerekek, nők, férfiak testi épségét vagy torzítják a személyiségét.
Nagyon fontosak a fokozatok és azt tudnunk, hol van az állami beavatkozás, a büntetőjog határa.
Ezért vitatkozom azokkal, akik azonnal büntetnék a feleségükkel konfliktusba keveredett férjeket. A feminista jogvédők ugyanis azt mondják, hogy sok nőnek kell elmenekülnie az erőszak elől, ezért őket szigorú jogszabállyal kell megvédenie az államnak. Ezzel elvileg egyetértek, de nagyon tudnunk kell, hogy a büntetőjog gyakorlása nemcsak védelmet jelent a családtagok számára. Adott esetben ronthatja az esélyét annak, hogy a család rendbe jöjjön.
Nem lenne jó, ha a rendőrök sokszor kopogtatnának be egy hangoskodó családhoz a szomszédok bejelentése alapján. A hangoskodás is hozzá tartozhat a mindennapi élethez. Nagyon rossz lenne egy olyan társadalomban élni, ahol hozzám bármikor becsengethet a rendőr azzal, hogy a szomszédom feljelentett hangos szóváltás miatt.
Nem azt tagadom, hogy vannak valóban súlyos konfliktusok, csak azt mondom, hogy nem minden konfliktus destruktív, és nincs élet konfliktus nélkül. Az a fontos, hogy legyen esély arra, hogy a családi élet, a családon belüli kapcsolatok megjavuljanak. A büntetőjog és a család között lennie kell egy szélesebb sávnak. Ebben kellene - a mainál hatékonyabban - tevékenykedniük például szexuális, nevelési, jogi tanácsadóknak. Olyan intézményeknek, amelyekben tanácsokat kaphatnak, akik úgy érzik, egyedül nem tudják megoldani problémáikat. Ide tartozik a családgondozás - amit szintén ki kellene szélesíteni - a pártfogás, a különféle szociálpolitikai intézkedések is. A lakásügytől kezdve a gyerekjóléti szolgálatokig.
A hatékony szociálpolitikának azért van különös jelentősége, mert az erőszak egyik nagyon fontos forrása, ha a férfiak munkanélkülivé válnak. A munkanélküliséget a nők valahogyan jobban fel tudják dolgozni. Számtalan vizsgálat bizonyítja, hogy fokozottan veszélyeztetett az a család, amelyben a férfi elveszti az állását.
A különféle gyereknevelési tanácsadások és munkaügyi irodák is ebbe a köztes sávba tartoznak. Úgy gondolom, hogy a büntetőjog csak végső megoldás lehet, mert ha az említett sáv leszűkül és a családon belüli erőszak azonnal rendőri és büntetőjogi reakciót vált ki, akkor ez több kárt okozhat, mint amennyi segítséggel és előnnyel jár.
Az egyház sincs könnyű helyzetben, mert többnyire egy atyára több település is jut, ráadásul a papok átlagéletkora is mind magasabb. Terjed a vallástalanság, amely gyakran együtt jár a kilátástalansággal és a lelki nyomorúsággal, éppen azok kerülik el az egyházi közösségeket, akik legjobban rászorulnának segítségükre.
Ha ezt a helyzetet vizsgálom, akkor könnyen juthatok el a borúlátásig. A baj igen nagy, a feloldozásra, a megoldásra pedig kevés esély látszik.

Kedves Barátom!

A megvetettek, a betegek és a szegények oldalán álló Messiás korunkban is a részvétlen hatalmasokkal szemben mondja ki a Hegyi Beszéd igazságait. A világ ma is távol áll azoktól az elvektől, amelyeket Jézus hirdetett. Amikor látunk egy nyomorúságos házat, amelynek lakója valamilyen szörnyű bűnt követett el, akkor jusson eszünkbe, hogy nem szabad, hogy csak őt vádoljuk. Mindnyájan bűnrészesek vagyunk, mert nem élhet emberhez méltó életet, s nem kaphat lelki támaszt sem.
Ráadásul lehet, hogy holnap velünk vagy a szomszédságunkkal történik valami hasonlóan jóvátehetetlen, ami előtt értetlenül állunk. Pedig tudhatnánk az okokról, ha nyitott szemmel járnánk a világban.

Szeretettel üdvözöl: Barátod