Kedves Barátom!

Bizonyára gyakran felkapod a fejed Te is mostanában, amikor hétvégi délutánokon nagy autótülkölést hallasz. Szépen feldíszített autók konvoját láthatod, s a kipirult arcú emberek nagy örömmel integetnek. Ha jobban megfigyeled a sort, akkor az első járművek egyikében felfedezheted a mennyasszonyt és a vőlegényt is. A július a házasságkötések hónapja, sokan lépnek ilyenkor a remélhetően életre szóló kötelékbe.

Kedves Barátom!

Abban azt hiszem, egyetértünk, hogy az emberi élet egyik legnagyobb kalandja a házasság. De eszedbe jut-e ilyenkor, hogy hányan tartják be az ilyenkor tett fogadalmat, hogy holtodiglan-holtomiglan? A statisztikák, s az egyéni tapasztalatok is azt mutatják, hogy a frigyek majdnem fele válással végződik, de a hajlandóság is egyre kevesebb a fiatalokban, hogy elkötelezzék magukat. Egyre többen választják a magányos létet, vagy csak az együttélést. Nem tudom, hogy ez zaklatott társadalmunk egyik tünetének számít-e, vagy a gondok egyik fontos kiváltó oka. Gondolom, hogy mind a két megállapításban lehet igazság.
A megélhetés nehéz gondja, a sűrűn változó körülményekhez való igazodás drámaivá tette az óhatatlanul is fellépő családi vitákat. Az eltérő neveltetésből és egyéniségből mindig következnek bizonyos ellentétek, amelyeket kezelni, vagy feloldani kell. Ha nem sikerül, jön a szakítás, a válás, és egy következő, éppen olyan törékeny kapcsolat.
Azt hiszem, az ifjúság manapság a szükségesnél is realistább. Mert valóban kell valamilyen naiv hit ahhoz, nevezzük szerelemnek, hogy úgy véljük, hogy hosszú éveken át is változatlanok maradhatnak a férfi és a nő egymáshoz fűződő érzelmei. A forró vágyak kihűlnek, s ha nem lép azok helyébe valamiféle szeretet, ami szövetséget jelent, akkor csak a veszekedések maradnak. S ha közben gyermekek születnek, akkor ők lesznek a legnagyobb kárvallottjai az a felbomló kapcsolatoknak.
Nem tudom, hányan vannak olyanok, akik az elején fel tudják mérni, hogy milyen jelentős döntést kell meghozniuk, s valóban tervszerűen készülnek a megvalósítására. A hívő emberek azok közé tartoznak, mivel a szentségek között az egyik legfontosabb a házasság. Olyan vállalás, amelyre hosszan készülni kell, nem ismeri a kísérletezést, hanem egész életre szóló összetartozást jelent. Megszívlelendő minden házasság előtt álló fiatalnak, hogy a jegyes oktatás keretében milyen lelki útravalót, támaszt kínál az egyház. Biztosan sokkal kevesebb lenne a súlyos katasztrófákkal, válással végződő frigy, ha mind többen élnének ezzel a lehetőséggel.
Amikor fiatalok vagyunk, azért minden nagyon könnyűnek és egyszerűnek tűnhet. Aztán telnek az évek, s szaporodnak az ügyes-bajos dolgok, egyre nehezebb lesz helyt állni a munkahelyen, kiegyenlíteni a számlákat, megfelelni a családi, társadalmi elvárásoknak, nyugodttá, kiegyensúlyozottá alakítani a mindennapokat. Egyszerűen szólva otthont teremteni.
A most házasulandók talán sejtik, mert ezekben a pillanatok a felhőtlen öröm letéteményesei, ők állnak a középpontban, ők a szépek, az ünnepeltek. Még ha sok fáradtsággal, odafigyeléssel is jár az esküvő és az azt követő lagzi megszervezése, ott készülnek a családi album legszebb képei, mert az élet legragyogóbb pillanatai közé tartoznak.
Lehet, hogy nagy kár, de nem maradhatunk örökre egy-egy gyönyörű gesztusban. Életünk nem áll meg, mindig lesz holnap és holnapután, amikor meg kell felelni az újabb és újabb változásoknak. Szép emlék lesz, ami ma boldog jelen. Lehet rá azért érzelmileg támaszkodni, mint a tündöklően szép nyár felidézésével melegedni a fázós őszben és a didergető télben.
Ezért aztán most teljes szívvel, hittel kell kimondani az egymáshoz tartozás szent szavait, amelyekre nem árt később visszaemlékezni. Mert hosszú évszázadok tapasztalatai húzódnak meg a mögött, hogy milyen ellentétpárokat kell felsorolni, hiszen valóban jó és rossz, egészség és betegség, élet és halál közösségében folytatódhat a fiatal pár élete. Ilyenkor az idősebbeknek sem árt figyelni a fiatalok fogadalmára, mert valamikor ők is esküt tettek, néhány évvel ezelőtt fennhangon kinyilvánították akaratukat Isten és ember előtt. S ha a mi memóriánk csalhat is, a Mindenhatóé soha, mert nem ismeri a napok és évek múlását, nincs beleszorítva a földi idő jármába.
Ezért minden megfontolás és mérlegelés ellenére nagy esemény egy esküvő, mert valamennyi résztvevője számára sokat mondhat. Ráadásul ott vannak a főszereplők, a házasulandó fiatalok, akiknek a legnagyobb ünnep ez a nap. Ha valakiben kételyek is merülnek fel a házasság fontosságával kapcsolatban, akkor őket látván be kell látnia, hogy ez az élet természetes rendje, sőt a jó Isten szándéka is velünk. Lehet, hogy divatos életmód a szingliké, a magányos embereké, de biztos, hogy a társas létre vagyunk megalkotva. A legmélyebb szövetség a házasság, mert a hajdani és mai frigyekből szövődik a bennünket körülvevő, védő emberi háló.

Kedves Barátom!

Hol kezdődik a házasság felbomlása? Ugyanott, ahol a házasság: a szívünk mélyén. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az Isten törvényével mi, bűnös emberek visszaélünk. Azt mondja, ne paráználkodj, mi pedig büszkén mondjuk, hogy nem követtünk el házasságtörést, nem feküdtünk le másokkal. Miközben esetleg tényleg nem történt meg harmadik személlyel a testi kapcsolat, szívünk lehet súlyosan megromlott, gondolkodásmódunk, egész bensőnk házasságtörő. Erre mutat rá Jézus kíméletlen egyértelműséggel. És teszi mindezt azért, hogy egyrészt megóvjon bennünket az álszent képmutatástól, másrészt pedig időben figyelmeztessen, és megelőzze a bajt.
A szívben, gondolatban, fantáziában megélt házasságtörés az első lépés az úton, ami a házassági szövetség megromláshoz vezet. Amikor meglátsz egy vonzó nőt, vagy férfit, és az első benyomásod az, hogy az illető tetszik, normálisan és egészségesen reagálsz. Lehet, hogy végigszalad benned, hogy az illető erőteljes hatással van rád. Ha egy ilyen helyzetben nem tudod azt mondani, hogy: én máshoz tartozom, s az illető is másé, és szabadon engedem a szexuális fantáziámat, és képzeletemben már le is vetkőztetem az illetőt, bár a mai öltözködési divatban ehhez nem kell túl sok képzelet. Mindezt pedig azért teszem, mert ez szerintem nem házasságtörés.
Ebben a helyzetben szólít meg minket ilyen módon Jézus: "aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele a szívében." A minden gondolatunkat ismerő Isten előtt csak a beismerés, a bűnbánat, és a változni akarás segíthet rajtunk. Ha ez ott van a szívünkben, akkor nekünk is ezt mondja Jézus: "Én sem ítéllek el, eredj el, s többé ne vétkezzél!" A kérdés csak az, hogyan lehet többé nem vétkezni?
Ha igaz, hogy minden betegség legjobb gyógyszere a megelőzés, akkor ezt a válással és a házasságtöréssel kapcsolatban is elmondhatjuk. Ezért az első lépés, ha még nem élünk házasságban, a nekünk rendelt, Istentől elkészített társ megtalálása, felismerése és elfogadása, és ezzel együtt saját magunk felkészítése lelki, érzelmi és szellemi szempontból a leendő házastársi, illetve szülői szerepre. Ha már házasságban élünk, akkor pedig az arra való törekvés, hogy a társunkkal minél teljesebb testi-lelki életközösségbe kerüljünk, hogy minél kevesebb rés és repedés keletkezzen közöttünk.
A házasság megromlása hamar oda vezethet, hogy két ember felbontja a szövetségét, de nem kell szükségszerűen odáig jutnia. Keresztények képesek lehetnek ugyanis megbocsátani egymásnak. Ez pedig mindent begyógyíthat, még a bizalmon, a hűségen, a házasságon esett sebeket is. Még az is elképzelhető, hogy az egymástól bocsánatot kérni, és egymásnak megbocsátani tudó házasfelek még szorosabban és erősebben kapcsolódnak ezután egymáshoz, mint a krízis előtt. Csak legyen alázat a beismerésre, a bűnbánatra és legyen bizalom a megbocsátásra és az újrakezdésre. Mert ezek így együtt csodákat képesek tenni: felszáríthatják a könnyeket, elűzhetik a keserűséget, megszabadíthatnak a bosszúvágytól, megszüntethetik a gyűlölködést. A megbocsátás nem szükségmegoldás, hanem a legnagyobb ajándék.

Kedves Barátom!

Nem lenne szerencsés, ha ilyenkor csak a rosszra figyelmeztetnénk a fiatalokat. Nagyon sok szépség is várja őket, köztük a legfontosabb a közös élet legértékesebb gyümölcse, a gyermek. Akiért vállalni kell minden kockázatot, mert születése, felcseperedése az élet másik nagy kalandja.

Szeretettel üdvözöl: Barátod