Kedves Barátom!

A vakáció kezdetekor az embernek óhatatlanul diákévei jutnak az eszébe. Akkor még minden határtalannak tűnt. Lehet, hogy már csak gyermekeink, unokáink szemében látjuk ennek a boldogságos szabadságnak a visszfényét, de még így is örömmel tölthet el bennünket.
Láthatod, efféle költői kedvet hoz számomra ez az évszak, de nem is csoda, hiszen annyi hideget, nedvességet, szürkeséget kellett átélnünk, míg idáig eljutunk, hogy a nyár minden percének örülnünk kell.

Kedves Barátom!

Ezek a nyári napokhoz kapcsolódnak a szabadtéri családi együttlétek, a nyaralások is. Amikor valamilyen utat tervezel, vagy vendégségbe indulsz, mindig jusson eszedbe, hogy egy új világ felfedezésére készülsz, új szokásokkal, új ízekkel találkozhatsz. Ez akkor is igaz, ha a döntő többségnek Magyarországon nem telik arra, hogy beteljesítse álmait, s különleges helyeken pihenje ki magát. Olykor néhány szalonnasütés, kirándulás többet is érhet, mint egy divatból megszervezett tengerparti kiruccanás.
Az ember végül is mindig önmagát, a saját útját keresi, amelyet végül másokon keresztül talál meg. Még messzi, idegen földre is csak azért megyünk, hogy megtaláljuk belső békénket.
Azt hiszem, soha nem késő lassítani a már-már közmondásosan felgyorsult tempót, elviselhetőbbé tenni életünk ütemét. Különben későn eszmélhetünk rá, hogy elszaladtak az évek, s annyi adósságunk maradt, hogy még a felét sem tudjuk törleszteni. Az adósságra átvitt értelemben gondolok, mert nemcsak a bankokban gyűlhet fel velünk szemben követelés, de barátainknál, hozzátartozóinknál is. Hányan mondhatják el, hogy már megint hiába hívtak, nem volt időd egy mélyebb beszélgetésre, egy tartalmasabb együttlétre. Pedig az ilyen alkalmak jelenthetik a közösség kialakulásának alapjait, életünk felszínes stílusának meghaladását.
Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy csak másokhoz legyünk szigorúak, s ezért nehezen jutunk el a megbocsátás, majd a szeretet érzéséhez. Ennek az eléréséhez szükséges volna az a megértés, s figyelem, amellyel másokban megláthatjuk a jót, vagy legalább a jóra való törekvést.
A legfontosabb persze az, hogy képesek legyünk megőrizni az érdeklődésünket, a kíváncsiságunkat. Felnőttként éppen megrögzöttségeink miatt válhat a világ kopottá és idegenné. Ha anyagilag kevés családnak is nyílik lehetősége a nyaralásra, szellemi értelemben végtelenek a lehetőségek. Csak önmagunk szabhatunk a nyár kalandot ígérő végtelenségének határt.
Sajnos, sokan nem veszik igénybe még a fizetett szabadságukat sem, vagy valamilyen munkára fordítják azt is, magyarul eladják szabadidejüket. Ez az, ami a legrosszabb, mert kilátástalan robottá változtathatja az ember mindennapi munkáját, melyet pihenten, felüdülten jobban tudna elvégezni. Nincs olyan foglalkozás és olyan beosztás, amely ne tenné lehetővé, hogy bárki kikapcsolódjon néhány hétre.
Ilyenkor több a program is, mint máskor, s nemcsak könnyed, de fajsúlyos, fontos rendezvények is várnak. Minden település igyekszik magát a turisták számára vonzóvá tenni. S ha egy-egy ilyen hangverseny vagy szabadtéri színházi előadás messzi földről csalogatja a látogatókat, miért ne lehetne az otthonunkban nekünk is érdekes? Ezért aztán nem feltétlenül kell nekivágni a nagyvilágnak.
Soha ne becsüld le azt a szellemi kalandot sem, amelyet egy-egy új regény, film jelenthet. A kikapcsolódás, a nyári pihenés jelentős eleme lehet a jól kiválasztott olvasni- vagy néznivaló is. Olyan ismeretlen és érdekes területeket járhatsz be így, ami talán a valóságban lehetetlen volna, az írói fantázia szárnyán fel lehet fedezni a történelmet, vagy a világmindenséget, de ami a legfontosabb, saját magunkat, vagy a másik ember lelkét.

Kedves Barátom!

Ágaskodó csikóként várja minden gyermek azt a pillanatot, mikor nekivághat a vakációnak. Keveset törődnek azzal, hogy ez szüleiknek, nagyszüleiknek nemcsak öröm, hanem gond is: nem mindenki tud két hónapra felügyeletet biztosítani, a táborok sok esetben vállalhatatlan anyagi terhet jelentenének. Így sokan egyedül maradnak otthon, esetleg az utcán bóklásznak.
A diákok egyre nagyobb része nem tud élni a nyári szünet által kínált szabadsággal: gyakran ténferegnek egyedül, tervek, barátok nélkül. Nem érdekli őket semmi, nem lelkesednek semmiért, közönyössé válnak. Gyakran az unalom perceit a számítógép vagy a tévé képernyője előtt próbálják elűzni, de ez még inkább elmélyíti magányukat, tehetetlenségüket.
Váltogatják az egyre nagyobb számban nézhető csatornákat, izgalmakat, élményeket hajszolnak, miközben a saját életük egyre sivárabbá válik. A rájuk zúduló információtömeg feldolgozatlanul kevereg bennük, hiszen nincs idejük azok elrendezésére, elraktározására ebben a felpörgött, zajos világban.
Az egészséges felnőtté váláshoz szükséges, hogy a fiatalok bizonyos fokig eltávolodjanak szüleik értékrendjétől, hogy szerencsés esetben - ha a nevelés hiteles - később már a saját meggyőződésükből visszatérhessenek ahhoz. Ebben az átmeneti időszakban a legnagyobb hatásuk a kialakuló barátságoknak és párkapcsolatoknak van. Nem mindegy, hogy milyen elvárásokkal indul a kamasz ezen az úton. Komoly felelőssége van abban a szülőnek, hogy milyen igényeket alakít ki gyermekében.
Egy barátság vagy szerelem sokat nemesíthet, de komoly romboló hatással is lehet. Sok barátságot vagy inkább egymás mellett lézengést tart össze az önsajnálat, a meg nem értettség érzése. Unalmukban ezek a korosztályi csoportok gyakran nem a valóságos életben keresnek megvalósítható célokat, hanem elfordulva a velük szerintük mostohán bánó világtól, pótszerekkel igyekeznek elérni egy olyan állapotot, melyben - ha csak néhány percre is - örömüket lelhetik.

Kedves Barátom!

Valóban csak nyáron van veszélyben a gyermekünk? Csak akkor, ha mi nem látjuk, ha nem óvhatjuk őt a nap minden percében? Nincs-e akkor is veszélyben, amikor mi kényelmesen legyintünk a Szentlélek hívó szavára, és hagyjuk, hogy az istentiszteletek üres padsorokhoz szóljanak, és üres helyeink vádoljanak bennünket? Nem sodorjuk-e veszélybe gyermekünket akkor is, amikor elfogadjuk, hogy nem akar templomba menni? Azzal adunk felmentést a távolmaradásra, hogy hét közben, iskolaidőben le van terhelve szegényke, legalább vasárnap, vagy a szünidőben hadd pihenjen.
A veszélyekkel tisztában kell lennünk, de szerencsére azért szép számmal akadnak olyan fiatalok is, akik szép célokért és eszmékért lelkesednek. Sok olyan lehetőség adódik a nyár folyamán, melyek útravalót és feldolgozandó élményeket nyújthatnak a következő tanévre: gondolok például az egyre nagyobb számban szervezett nyári lelkigyakorlatokra, vagy a magyarságtudatot erősítő, a határon túli és az anyaországi magyar fiatalok számára szervezett közös táborokra.
Lényeges, hogy fiataljainknak példát tudjunk mutatni családunk iránti szeretetünkkel, áldozatkészségünkkel, és nagylelkűségünkkel. A Krisztust követő ember számára megvannak azok az útjelzők, amelyek segítenek az eligazodásban. De nem elég elvontan elfogadni azokat, meg kell tanulnunk a mindennapi élet szintjén is használni az alapvető fogalmakat. Könnyű általában szeretni az embereket, tisztelni felebarátainkat, de mennyivel bonyolultabb ez az érzés, ha a szomszédunkról, a rokonainkról, a gyermekeinkről van szó, akik hús-vér lények. Tévednek, akadnak rossz szokásaik, bosszantó néha a magatartásuk, egyszóval olyanok, mint mi. Esendőek.

Kedves Barátom!

A fiatalok még úgy érzik, hogy a végtelen a világ, és saját erejüket is annak érzik. Ahogy telnek az évek, felnőttként már sok ellentmondásra rájövünk. A szerencsés az, ha ennek ellenére sem vesztjük el érdeklődésünket. Az a nagy kérdés, hogy meg tudjuk-e találni a követendő utat, megmutatva azt a fiatalok számára is, vagy pedig eltévedünk, s feléljük belső tartalékainkat, s akkor magára hagyjuk gyermekeinket. Ezzel kecsegtet, egyben erre figyelmeztet bennünket ez a nyár, amelyben annyi szépség és veszély rejtőzik.

Szeretettel üdvözöl: Barátod