Kedves Barátom!

Egy viszonylag nyugodt gazdasággal és társadalommal rendelkező országban nyár közeledtével el szokott csendesedni az élet. Aki teheti, gondolatban már csomagol, a jól megérdemelt pihenésre készül, még a politikusok is a nyaralást tervezik. Ilyenkor már nem jó a kánikulai estéken feszült figyelemmel várni a híradásokat, hogyan próbál megbirkózni azzal a válsággal botcsinálta kormányzatunk, amely egyszerre fakad az elmúlt évek súlyosan elhibázott hazai gazdaságpolitikájából, s a nemzetközi pénzügyi krízisből.
Nálunk még ilyenkor is szinte naponta történik valami, ami felzaklatja a közvéleményt. Ráadásul közeleg az Európa Unió parlamenti képviselőinek a megválasztása, amely számtalan kérdést vet fel.

Kedves Barátom!

Egyáltalán mi tarthatja össze, mi teheti egységessé az egyre inkább atomizálódó társadalmat? A modern államokban - miként a választások alacsony részvételi arányai mutatják - egyre inkább csak közönyös, a "piszkos" politikától undorodó polgárok vannak. Pedig egy állam csak akkor működhet jól, ha van jó alkotmánya, és ha szép számmal élnek az államban a közügyek iránt elkötelezett polgárok. Ezért örökzöld kérdés, hogy milyen a jó társadalmi és politikai berendezkedés, és hogy miképp vehetők rá embertársaink arra, hogy ne csak önmagukért, hanem a közjóért is fáradozzanak.
Amikor az egyén még nem szakadt le a közösség köldökzsinórjáról, magától értődő volt számára, hogy megtartsa és kövesse annak szokásrendjét vagy törvényét. Tartozott valahová, azonosult azzal lélekben, érzelmeiben is, mert pusztulás vagy magány várt volna rá, ha kitaszítják. Manapság azonban egyre inkább felszabadulunk a kötöttségek alól, ami mozgékonnyá és szabaddá tesz, de egyszersmind atomizál is.
A láthatatlanná váló függés, a viszonylagos jólét körülményei között a polgárok elszigetelik magukat. Félrevonulnak a családjukkal és a barátaikkal, kicsiny társadalmakat teremtenek a maguk használatára. Sorsára hagyják a nagy társadalmat, kialakul az egoizmus, a szenvedélyes, mindent önmagára vonatkoztató önszeretet. Ezek az emberek megszokják az önállóságot, és azt mondogatják, hogy sorsukat a kezükben tartják. Előbb a közösségi erények pusztulnak ki belőlük, majd az összes többi is, ezért alakulhat ki az ön- és közveszélyes magatartás.
Valójában teljes mértékben függünk most is a nagy társadalomtól, de sajnos olyan személytelen közvetítő tényezőkön keresztül, mint a világ átláthatatlan és felfoghatatlan intézményei. Ilyen körülmények között feltétlenül szükség van olyan eszmerendszerre, amely a társadalmi integrációt segíti elő, mégpedig úgy, hogy önzés helyett a közjó elősegítésére serkenti az egyéneket.
Ezt a feladatot ismerték fel azok, akik szerint Európának lelkületet kell adni, hogy az eurón, az anyagi érdekeken kívül összetartsa az egyesült kontinens polgárait valamilyen közös eszmerendszer is. Ezért is folytak viták azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy bekerüljön-e az Európai Unió alkotmányába Isten, s lehet-e és milyen szerepe lehet a vallásnak az európai integráció előmozdításában.

Kedves Barátom!

A technikai és gazdasági haladás hatalmas romboló erőket hozott létre. Elterjedtek a tömegpusztító fegyverek, illetve globális ökológiai katasztrófákkal fenyegetnek az új technológiák. Ezért a világpolitikában sürgetően szükségessé váltak a radikális változások.
Létre kellene hozni egy világméretű nemzetközi jogrendet, amely védelmezné az egész Földet. Az ökológiai problémák globálisak, előlük egyetlen ország sem védekezhet úgy, hogy a saját határai mögé húzódik. Az egyes államoknak le kellene mondaniuk a háborúskodás, a hadviselés jogáról is, amelyet a nemzetközi jog megfelelő feltételek esetén ma még megenged. A gazdag országoknak nemzeti jövedelmük bizonyos hányadával pedig támogatniuk kellene a szegény országokat, tekintettel az égbekiáltó jövedelmi különbségekre. Végül csak ezen a módon lehetne eredményesen küzdeni az egyre veszélyesebb terrorizmus ellen is.
Mindig is a legnagyobb mértékben a vallás határozta meg az egyéni és társadalmi élet majd minden szféráját. Számot vetve még a vallástörténelem szomorú fejezeteivel, vagy mai torzulásaival is, leszögezhetjük, hogy a vallások szebbé és jobbá is tehetik a világot. Ilyen szerepük volt az elmúlt évtizedekben is például Lengyelországban, Dél-Afrikában, a Fülöp-szigeteken vagy Latin-Amerikában. A nagy világvallások alkalmasak lehetnek arra is, hogy megfelelő szellemi alapzatot szolgáltassanak a politikailag remélhetőleg egységesülő emberiség számára.
Tagadhatatlan, hogy napjainkban súlyos gazdasági, hatalmi, politikai, vallási és ideológiai ellentétek osztják meg az emberiséget. De azt sem vitatja senki, hogy éppen emiatt feltétlenül szükség van az emberi értékek valamilyen minimumában való széles körű egyetértésre is.

Kedves Barátom!

Hazánkban is sokan elfordulnak a politikától és a közélettől, pedig az nem más, mint közös ügyeink intézése. Sajnos, mind többen legyintenek, ha közintézményekről van szó, pedig sokszor rájuk kell bízniuk sorsukat. Nemcsak az országban történő események sarkallhatnak bennünket reagálásra. Részesei vagyunk egy nagyobb egésznek, lassan már olyan lesz a Földkerekség, mint egy nagy falu, ahol a hírek olyan gyorsan terjednek, mint a szélvész. Nagyon közelről érinthet bennünket minden történés, amely látszólag távol zajlik. Aki nem figyel az országra és a nagyvilágra, saját jövőjének alakításában is tévedhet.
Az Európai Unió fórumain is sok olyan irányelvet fogalmaznak meg, amelyek közvetve vagy közvetlenül komolyan befolyásolják mindennapjainkat, hiszen ezek alapján az Országgyűlésünk törvényeket alkot. Ezért aztán hiába is próbáljuk magunkat távol tartani az európai politikától, a zavarosban halászókat segíti a közélettől való eltávolodás. Kiszolgáltatottá teszi a visszahúzódó embert, nemcsak a tevékeny részvétel lehetőségétől fosztja meg, de még az információk megszerzését is akadályozhatja.
Szilárd értékrendje miatt a keresztény ember túlláthat a jelenségeken. Éppen ezért kell fokozottan részt vennie a közéletben, s élnie közösségi jogaival, a választáséval is. A jelenségek színét és visszáját egyaránt megvizsgálva véleményt formálhat, másként már nem is lehet boldogulni. Annyi biztos, hogy dönteni soha nem volt könnyű, s ezután sem lesz az, a világ nem árulja el első látásra valódi természetét. A mi dolgunk az, hogy megfejtsük.
Bízok abban is, hogy előbb-utóbb ki lehet alakítani Európa és az emberiség közös lelkületét. Ebbe persze beletartozik az is, hogy építsen keresztény hagyományaira, különben nehezen alakíthatja ki jövőjét. Ha nem állunk ki következetesen mindezen értékek mellett, nem is számíthatunk rá, hogy valaha is megvalósul. De ha kiállunk és a várakozásaink ennek ellenére sem teljesülnek, legalább a lelkiismeretünk tiszta marad.
A válság is azt bizonyítja, hogy az egyház szolgálata pótolhatatlan. Ha a lélek, az erkölcs szavát a törvényhozók és a kormányzók nem hallják meg, a döntéseiket nem igazítják azokhoz az értékekhez, amelyek bennünket az elmúlt évszázadokban megtartottak, akkor hiába a még oly jóakaratú válságkezelő erőlködés, nem lesz foganatja.

Kedves Barátom!

Európaiságunk próbatétele a közelgő uniós választás, ahol kimondhatjuk, hogy milyen értékek mentén képzeljük el mások és a magunk jövőjét. Mert van európai minta, amelyben a nagycsaládok kiemelt támogatást élveznek. Ahol a gazdaság egyensúlyát nem a bérből és fizetésből élők mind nagyobb megadóztatásával akarják elérni. Ahol a közszolgálati feladatot ellátó egyházi intézmények ugyanolyan támogatásban részesülnek, mint az államiak. Ahol az esélyegyenlőség nem merül ki az egyneműek kapcsolatának törvényi elismerésében. Mindennek persze az ellenkezője is jelen van az európai politikai palettán. A döntés a mi kezünkben van.

Szeretettel üdvözöl: Barátod