Kedves Barátom!

Remélem, jó egészségben talál levelem, és kétségeid sem okoznak számodra maradandó rosszkedvet. Jól látod a történteket, a valamikori állampárt utódjának vergődése, valószínűleg végvonaglása megy most végbe. Elképzelhetetlen, hogy még ennél is több történelmi és társadalmi tartaléka lehet hazánkban annak a gondolkodásmódnak, amely közösséginek, igazságosnak tünteti fel magát, közben mégis olyan elitet alakít ki, amely egyenlőbb az egyenlőknél, vagyis élcsapatként minden földi jóra előjogot formál.

Kedves Barátom!

Ennek az ellentmondásnak a felismerése, keserű megtapasztalása döntötte meg az álságos, magukat szocialistának nevező rendszereket. Nálunk azonban még mindig összekovácsolja politikai mozgalommá mai zászlóvivőiket, vagy hívőként, vagy pedig cinikus kihasználóként. Nem csoda tehát, ha miniszterelnöknek újra egy olyan személyiséget választottak meg, aki különösebb erkölcsi aggály nélkül vetette magát annak idején a privatizáció zűrös küzdelmeibe, lelketlenül kihasználva kapcsolatait és lehetőségeit, milliárdossá nőtte ki magát.
A félreértés persze ott kezdődik, hogy két külön műfaj az egyéni boldogulás, s a közösségi jólét és szolidaritás. Nem attól tehetséges közéleti ember valaki, hogy vagyont tud magának harácsolni. Nem unatkozó milliárdosok áldozzák fel magukat másokért, nem ők ápolják a szegényeket Bombay utcáin, nem ők gyógyítják a harmadik világ betegeit, nem ők osztogatják a kenyeret a rászorulóknak. Az Újszövetség szerint Jézus megkérdezte a gazdag ifjút - aki azzal dicsekedett, hogy megtartja a parancsolatokat -, hogy vajon megválna-e a vagyonától. Annak nem kellett kétszer mondani, az ötlet hallatára eltűnt az Úr közeléből.
Az országnak persze az lenne a jó, ha bebizonyosodna, hogy a most megválasztott új miniszterelnök tehetséges. A válság keményen sújt bennünket, s a Bajnai-kormány ideje pedig szűkre szabott. Ráadásul két veszély fenyegeti: egyfelől az, hogy megfogyatkozik mögötte a parlamenti többség, mert az, hogy mennyiben és meddig sikerül egyben tartani a kormányt támogató képviselőcsoportokat, megjósolhatatlan. Az európai parlamenti választások eredménye - pláne ha a liberálisok be sem kerülnek - új helyzetet teremthet. Hasonlóan labilis az MSZP-frakció egysége is. Másfelől élénkülés helyett újabb globális visszaesés jöhet, a múlt év őszéhez hasonló drámai helyzet állhat elő a nemzetközi bizalom megingása és egy újabb spekulációs roham miatt.
A kormányt gyengítheti még a növekvő társadalmi ellenállás is a csomaggal szemben, ennek veszélyét érzékeli is. Már készülnek azok az elemzések, amelyek azt vizsgálják, milyen lépésekkel tompíthatják a legrászorultabbak körében a szigorú intézkedések hatását. Ám Bajnai megegyezett a szocialista és a szabad demokrata frakciókkal, hogy a büdzsé rendbetétele élvez elsőbbséget, az ellentételezés az ipari adatoktól függ.
Mindezzel összefüggésben állhat, hogy a pénzügyminiszter a jövő évi adótörvényeket a szokásosnál korábban, már a nyári ülésszak alkalmával megszavaztatná a honatyákkal. Abban az esetben, ha a politikai széljárás előrehozott választásokat idéz is elő, november előtt nem valószínű, hogy erre sor kerül. Ha ez bekövetkezik, akkor is legfeljebb a jövő tavaszi parlamenti szezonban lehetne változtatni a Bajnai-csomag addig törvénybe iktatott elemein. Kérdés azonban, hogy ennek ódiumát - az évközi adóváltoztatásokat - vállalná-e az akkori vezetés.
Ha a Bajnai-kabinet kitart jövő tavaszig, akkor a választásokon a jelenlegi közvélemény-kutatások alapján esélyes Fidesz alakíthat kormányt, május-júniusban. Ez azt jelenti, hogy az őszi parlamenti ülésszakban kezdhetnek neki elképzeléseik megvalósításának. Elég nagy tehát annak valószínűsége, hogy a Bajnai-csomag megéri a jövő év végét.
Ilyen szempontból a gazdaság, s az egyszerű emberek számára is az a fontos, hogy a hatalmon lévő kormány - legyen akár bal- vagy jobboldali - az észszerűség keretein belül irányítson, szerezze meg a szóba jöhető külső forrásokat, s minden alkotóerőt dinamizáljon az országban.
Sajnos, épp ebben maradtunk le az elmúlt évek, hónapok során, homályos sodródás jellemezte az országot. Ez megfelelt a kormányzó elit jelentős részének, mert soha nem látott mértékben megnőtt a bürokrácia, példátlan módon az állami fizetések meghaladták a versenyszféra jövedelmeit, miközben folyamatosan megszorításokról, takarékosságról szónokoltak.
Ha ebben történik változás, mindenkinek a javát szolgálja, bár nehezen elképzelhető, hogy a koalíciós partnerek valami gyökeresen újjal állnak elő, hiszen nézeteik és érdekeik ugyanazok maradtak. Kérdés az, hogy tovább folytatódik-e az államilag gerjesztett pazarlás, amelyet végül is a gazdaság legkisebb szereplőin, a kisvállalkozókon és a munkavállalókon tudnak adó- és járulékemelés, illetve a kedvezmények megvonása révén behajtani.

Kedves Barátom!

Magyarország új miniszterelnöke a technokrata szerepében lép fel, pedig korábban egy óriási pénzeket kezelő, ám az Állami Számvevőszék vizsgálatai szerint is rosszul működő hivatalt irányított. Miért teheti ezt? Azért, mert a magyar közvéleményt szinte minden szinten - a kocsmai beszélgetésektől az internetes fórumokon át az igényes lapokig - kevés dolog foglalkoztatja. Erről kivételesen nem a sajtó tehet, mivel aligha várhatjuk el egy szerkesztőségtől, hogy hosszú tényfeltáró riportokat sugározzon, vagy cikkeket közöljön az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség működéséről, amikor tudható, hogy ezeket úgysem fogja senki megnézni vagy elolvasni. Ez a téma akkor válhat érdekessé, ha feltehetően lopnak, mondjuk, ha valaki rokonának valamelyik cége kap pénzt. Ilyenkor az erről szóló cikkek meg is születtek. De az unalmas elemzések egy unalmas hivatal unalmas működési zavarairól nem.
Egyáltalán nem azt várom, hogy Magyarország legyen az első ország a világon, ahol a kormányfő elleni tüntetésen libák helyett pályázati űrlapokkal demonstrálnak. De azért lehetséges lenne - hiszen létezik ilyen a világban -, hogy a közvélemény legalább egy része érdeklődjön az olyan kevéssé érdekfeszítő, de lényeges témák iránt is, hogy miként működik egy rettentő sok pénzt kiosztó szervezet. Az is lehetséges lenne, hogy ez a közönség eltartana olyan lapokat, amelyek számára ezért megérné az ilyesmikkel foglalkozó cikkeket írni; és az ezekből leszűrhető tudás a vezető személyéről leegyszerűsítve úgy szólna, hogy nem technokrata az, hanem béna. S ebben a formában akár el is juthatna a széles néptömegekhez.
Azt nem tudhatjuk, hogy ebben az esetben nem ugyanígy Bajnai Gordon lenne-e a miniszterelnök, de azért úgy képzelem, hogy egy érdeklődő közönség létezése és egy ennek következtében jobban működő sajtó végül akár még a hivatal és végső soron a közélet működésének javulásához is elvezethetne.
A politika sajnos nem mindig felel meg azoknak az alapelveknek, amelyeket az erkölcs diktál, de legalább így szembesíteni lehetne azokkal. Ehhez viszont minél több információra van szükség, mert ahogy a Biblia mondja, a gyümölcséről ismerszik meg a fa. Hogy megállapítsuk a gyümölcs milyenségét, alaposan meg kell néznünk a külsejét és a belsejét is.
Ezért, ha úgy érzed, hogy bizonytalan is vagy a helyzet megítélésében, akkor mégsem tanácsolom, hogy elfordulj a médiumoktól. Még ebben a mostani helyzetben is rengeteg hasznos információt le lehetett szűrni a tudósításokból és elemzésekből, csak tisztázni kell önmagunk számára, hogy melyik hírforrás milyen politikai színezetű. Ha ezt az elfogultságot figyelembe vesszük, akkor sok támpontot adhatnak.
Figyeld az eseményeket, ne rettenj meg azoktól! Megvan a történelmi, társadalmi, politikai és emberi magyarázatuk, valószínűleg egyszer majd jobban megértjük a hátterüket. De addig is bátran mondj véleményt, érvelj, s ha kell, vitatkozz, mert a te nézeteid is formálják azt a világot, amelyben majd élnünk kell.

Kedves Barátom!

Sokkal több valóban tehetséges és puritán, ha úgy tetszik, keresztény erkölcsiségű emberre volna szükség a közéletben. Ha sikerülne azt a közszájon forgó, megdöbbentő kijelentést cáfolni, hogy a politikának és az erkölcsnek nincs köze egymáshoz, talán lakhatóbb országban élhetnénk. Egyelőre azonban kevesen szállnak szembe ennek a nézetnek a pusztító erejével.

Szeretettel üdvözöl: Barátod