Kedves Barátom!

Nagypéntekre mindig húsvét következik. Jézus zavarba ejtő, lelket görcsbe rándító megaláztatása, szenvedése és kereszthalála után vezet az út a feltámadásig. A gyötrelmes áldozat, majd a sír sötétsége után találhatjuk meg a fényt. Akkora szenvedés árán, hogy mélyebbre nem is lehet zuhanni. S éppen ez ad lehetőséget arra, hogy szembenézzünk a halállal, s megtaláljuk belőle a kivezető utat, hogy felhangozzon a húsvéti Feltámadott hozzánk szóló, emberséges szava: ne féljetek!
Amikor szívből azt mondják nekünk: áldott, békés húsvétot kívánunk, akkor ezt a semmivel össze nem téveszthető hangot hallhatjuk meg, ezt érezhetjük meg, ezt fogadhatjuk be. Ez teheti ünnepünket lelket gyógyító, békességet árasztó erőforrássá.

Kedves Barátom!

Most nagyon nagy a tétje annak, hogy minél többen jöjjenek rá ebben az országban a Húsvét valódi értelmére. Ha ugyanis sokan megtalálják az újrakezdés esélyét, talán együtt is lesz kedvünk és energiánk problémáink valódi megoldásához.
Sajnos, az ember nagyon sokszor reménytelennek ítéli meg a helyzetét, mert úgy látja, hogy nincs esély fordulatra. Bizonyára tapasztaltad ezt az érzést, amely könnyen úrrá lehet rajtunk, már csak nemzeti karakterünk miatt is. Ez reális tapasztalatokra épül, a történelem fordulatai miatt ugyanis a magyarság gyakran került kilátástalan helyzetbe. Ez sokszor olyan zsákutcát jelenthetett, ahonnét csak hosszú évek, évtizedek alatt sikerült kiszabadulni. Nem csoda, ha eluralkodott rajtunk a pesszimizmus, majd a depresszió, jobban, mint más népeken.
S olykor éppen ez válik a cselekvés, ha úgy tetszik, akár a feltámadás akadályává, mert magunkban kellene először esélyt adni a változásnak.
Sajnos, mára az emberek többsége tehetetlennek érzi magát a társadalmi cselekvés terén. A politikai-gazdasági rendszer átalakítása során fájdalommentes, gyors fejlődést szerettünk volna, s nem vettük figyelembe, hogy csak a lassú, kínlódó átalakulás hozhat valós eredményt. Nem árt erre figyelemmel lenni akkor, amikor országunkban egyre nagyobb a türelmetlenség. Éppen a nagyhét drámaisága figyelmeztet bennünket arra, hogy szenvedés nélkül semmilyen emberi érték sem jöhet létre.
Az okkal vagy ok nélkül bűnösnek kikiáltott politika voltaképpen nem jelent mást, mint a közösség ügyeivel való foglalkozást, ami a keresztény ember számára fontos kötelesség is. Ha ezt végiggondoljuk, rájöhetünk arra, hogy felelőtlenség leszűkíteni a világunkat, s hagyni, hogy minden csak úgy megtörténjen velünk.
Mert ha nincs gondunk arra, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben mi is megy végbe, akkor kiszolgáltatottá válunk. A magunk kárán jöhetünk rá, hogy nem vagyunk elszigetelve a világtól, lassan a Föld legtávolabbi pontján végbemenő események is meghatározhatják az életünket.

Kedves Barátom!

Nagypénteken még elérhetetlenül távolinak tűnt a feltámadás, mert ott tornyosult előttünk a mérhetetlen szenvedés. De a fények újra kigyulladtak, újra megszólaltak a harangok, ahogy a természetben virágba borultak a fák, s megszólaltak a madarak.
Ne féljetek! - mondja Jézus. Mást és mást jelent ez a mondat attól függően, hogy épp mitől félünk. Mert Jézus most is személyesen szólít meg bennünket. Sokféle félni és félteni valója lehet az embernek. Lehet félni és aggódni, hogy vajon kibírják-e a gátak az irdatlan víz nyomását. Lehet félni attól, hogy milyen eredményt mutat a szövettan. Attól, vajon el tudok-e helyezkedni a frissen megszerzett diplomával. Attól, hogy fogom fizetni a részleteket. Attól, hogy milyen irányba fordul ennek az országnak a sorsa.
Sokszor idézett mondat volt az elmúlt két évtizedben Bibó Istvánnak a gondolata: "Demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni." Igaz ez a mondat, de tovább is fűzhetjük, hogy azt is jelenti: demokratának lenni annyit jelent, mint nem ijesztgetni, hogy aztán majd azt mondhassuk: majd mi megvédünk titeket. Jézus nem ilyen. Ne féljetek! - mondja a feltámadott Krisztus, mert le akarja, le is tudja győzni a fásultságot és a közömbösséget.
Azt mondja ugyanis, hogy lehet másként, mint a mindennapi robotban az erőnket, az életünket eltékozolni. Lehet másként, mint a vámszedő asztalnál ülve elviselni az emberek utálatát, és közben gyarapítani a vagyont. Lehet másként, mint az erőszakra, a mások letiprására gondolva élni és cselekedni.
A húsvét ezért a megújulást, az élet esélyét jelenti.
Vajon mitől várjuk mi a megújulást? Minden és mindenki azt ígéri, hogy majd ő megújít bennünket. Azt mondja a legújabb és természetesen a leghatékonyabb ránctalanító krém reklámja is. Azzal is kecsegtetnek bennünket, hogy megfejtik az ember genetikai térképét, és ha megtalálják az öregedés, a betegség génjét, és akkor mindenre megvan a megoldás. Megújulhat a világ, mert globálissá válik, mert nemzetközi összefogással a népeket egy nagy olvasztótégelybe egyesítő hatalom előnyére fogja megváltoztatni.
Ugye, ismerősek ezek az ígéretek?

Kedves Barátom!

A megújulás, az élet esélye azonban egyedül a húsvét. A názáreti Jézus képes arra, hogy felemeljen a fásultságból, a félelemből és a reménytelenségből, s elindítson, kimozdítson a halálos dermedtségből. De a világ szebbé és jobbá tételét önmagunkon kell kezdenünk. Minden szeretet, megbocsátás önmagunkkal kezdődik. Jézus szinte egyébről sem szólt, mint a szeretetről, a megbocsátásról, önmagunk és mások elfogadásáról. Tanításának egyik legfontosabb gondolata: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
Megmutatott valamit: ha önmagad nem szereted, nem tiszteled, ha önmagadnak nem tudsz megbocsátani a tévedéseidért, másoknak sem tudsz. Mert minden ott dől el benned, a belső valóságodban. Nincs más út. Mikor megkérték, hogy mutassa meg Isten országát, a válasza nagyon egyszerű volt. "Én nem mondhatom azt, hogy Isten országa itt van, vagy ott van, Isten országa bennetek van." Arra tanított, mit tegyél magaddal, ha önmagaddal békében kívánsz élni. Arra tanított, hogy a szeretet az egyetlen létező erő, amely megmenti a világot. Arra tanított, hogy soha, senkit ne ítélj el. Arra tanított, hogy tudj megbocsátani magadnak a tévutakért, s ezáltal mások tévedéseit is elnézheted.
Ez a Húsvét igazi üzenete: itt járt közöttünk a szeretet prófétája, de mi akkor is, most is félünk a szeretettől, önmagunk és mások szeretetétől. Mert azt hisszük, ha szeretünk: elveszünk. De ha nem tesszük, az az emberiség halálos ítélete önmaga felett.
Amit megmutatott, az a feltétel nélküli szeretet. A kérdés az: tudjuk-e egymást feltételek nélkül szeretni?
A húsvét az élet ünnepe, amelyből kiderül: Isten nem paktál le a halállal és annak szolgáival. Azokkal, akik nem engednek gyermekeket megszületni, vagy akik sorsukra hagyják őket, akik nem tudnak távlatot, lehetőséget biztosítani a fiatal életek kibontakozásához. Isten az élet teljességét, azét az életét kínálja nekünk, amelyiknek alapját, amelyiknek összetartó hatalmát mindig és mindkor csak az áldozat adhatja meg. Húsvétkor az is kiderül, miért érdemes áldozatot hozni. Krisztus odaadta magát értünk, olyan áldozatot hozott, amelyből új élet fakad. És lehetünk mi kételkedők, fejcsóválóak, álmélkodóak, gúnyolódóak, egyet nem tehetünk: nem tehetjük ezt meg nem történté.
Ha pedig tudjuk, hogy megtörtént, ha tudjuk, hogy ez miattunk és értünk történt meg, akkor lehet, hogy fájdalomból jövünk, gyászból, koporsó mellől, s lehet, hogy nem tudjuk mi vár ránk holnap és azután, de azt tudjuk, hogy ki vár ránk minden utak végén.

Kedves Barátom!

A húsvét az élet ünnepe, a megújulást esélyét jelenti. Lelket gyógyító, békességet árasztó erőforrás. Akik ezt tudják, azok csak az életet szolgálhatják. Ezért lehet bátorságunk, és ezért lehet reménységünk őbenne, aki úgy beszélt és cselekedett, hogy attól a mi életünk is átalakulhat önmagát odaadó áldozattá. Mert egyedül ez éri meg, mert az övé lett, és így a miénk is lehet a győzelem a halál felett.

Szeretettel üdvözöl: Barátod