Kedves Barátom!

Itt a nyár, a maga tündöklő teljességében. A diákok számára a várva várt vakáció, a pihenés, a felhőtlen játék, valamint a közös családi együttlétek és táborozások ideje. Egy öreg tanító mondta egyszer, hogy mindegy, hogy a nyár milyen, hogy esik-e az eső, vagy fúj a szél. Mindegy, hogy a gyerek a szüleivel kirándul-e, vagy a barátokkal táborozik. Az a fontos, hogy pihenjen és töltődjön fel. A legfontosabb pedig az, hogy szeresse azt a helyet, ahol van, és amit csinál.
Akárhogy is telik az idő, ilyenkor az embernek óhatatlanul saját ifjúsága jut az eszébe, amikor még minden határtalannak tűnt. Lehet, hogy ennek a boldogságos szabadságnak a visszfényét már csak gyermekeink, unokáink szemében látjuk, de még így is örömmel tölthet el bennünket. Hiszen a múltban, a végtelen idő körülhatárolt darabkájában, mégiscsak a miénk volt az, senki másé.

Kedves Barátom!

Hej, azok a régi vakációk! Mint színes üveggolyót, adnám oda azokat a fiatalok kezébe. A kertek alján gyep húzódott, mellette kavicsút, pipacsok, búzavirág, nagy csend, néha egy-egy biciklis kerekezett arra, amúgy a madár is ritka vendég volt. Itt játszottunk, indiánsátort vagy bunkert építettünk; a lányok kihozták a kopott kockás pokrócot a nyári konyhából, a fiúk fociztak vagy verekedtek, barátságok és szerelmek szövődtek. Hajnalonként biciklivel mentünk horgászni a rejtelmesen hívogató, csendes vizekre. Legjobban a ház öreg macskája várt bennünket haza, hogy dorombolva kérjen a zsákmányolt kis halakból. Hétágra sütött a nap, állt a levegő, mi elpilledtünk az árnyékban, és vártuk, hogy kicsit enyhüljön a forróság. S eközben valahogy észrevétlenül, mégis boldogságosan telt el a nyár.
Ma már szerencsés, akinek ez a régimódi, semmittevős kisvárosi, falusi vakáció jut osztályrészül. Micsoda csalóka dolog, hogy a gyereket mindenképpen elfoglalják, programot szerveznek neki. Nem feltétlenül szükséges, hiszen egész évben programok szerint él: minden percét, óráját túlzottan is beosztják. Nem csak az olyan kimódolt nyaralás nyújthat élményt és kikapcsolódást, amelyet manapság jónak gondolunk, aminek minden mozzanata előre megtervezett.
Manapság a nyári vakáció sok szülő rémálma. Mi lesz a gyerekkel, mit fog csinálni két hónapig, hova, kihez küldjük? Bizony nem kevesen tűkön ülve várják a munkaidő végét: vajon mit követtek el megint a rosszcsontok? Mert bármit is, sohasem jót! Ha otthon ülnek a tévé vagy a számítógép előtt, akkor az a baj. Ha a hazaviharzó anyukát üres lakás várja, akkor az a baj. Az este az elszámoltatás és a fejmosás ideje. Csak a gyerekszobában kialvó fények nyugtatják meg a szülőt, aki fáradtan sóhajtja bele az éjszakába: végre, ez a nap is eltelt! Lassan véget érnek a megpróbáltatások.
Régebben a lakótelepeken a kulcsos gyerekek afféle mumusnak számítottak. Pedig a gyerek, akit néha egyedül hagynak, sincs mindig veszélyben, nem kerül feltétlenül rossz társaságba. Ha az otthon támaszt nyújt, ha otthon szeretet van, kisebb a veszély, hogy rossz útra téved a serdülő. Ma már sokan rájöttek: nem baj, ha tanulnak egy kis önállóságot. Normális családban ugyanis a gyerek nem érzi magát egyedül, hiszen a szülei gondoskodnak róla, csak napközben nem tudnak vele lenni, ami a nagyobbaknál még előny is lehet. Az ugyanis, hogy milyen felnőtt válik belőlük, ebben a korban dől el. Sok tizenéves rákényszerül arra, hogy önálló legyen, ilyenkor tanul meg rendet rakni, bevásárolni, a pénzzel bánni, jobban figyel a közlekedésre, az étkezésére. Ez az az időszak, mikor megtanulja kiszűrni a veszélyeket. De ehhez az is kell, hogy a szülő beszélje meg a vele a napját.

Kedves barátom!

A családok akkor a legszerencsésebbek, ha összetartó és nagyszámú a rokonság, amelyhez nyugdíjas nagyszülők is tartoznak. Jó megoldás, ha a kicsikre ők vigyáznak. A gyermekek ugyanis igényelik a velük való kapcsolatot. Ezt a viszonyt folyamatosan és tudatosan kell építgetni. A szülőnek is fontos ez, hiszen a nagyszülők azok, akikre ilyen helyzetekben számíthat, akik segíthetnek. Meggondolandó viszont, ha a gyerek egész évben nem látja a nagyszüleit, és a szülő a nyári szünet teljes időtartamára rájuk szeretné bízni őt. Fontos a fokozatosság, a két félnek ugyanis meg kell szoknia egymást. Más elvek szerint nevel a szülő, és mások szerint a nagyi. A két hónap pedig hosszú idő. Az is lehet, hogy a nagyi túlkényezteti a gyereket, ahogy az is, hogy éppen ellenkezőleg, túl szigorú, nem ért szót vele.
Az is lényeges, hogy a gyerek a szünidő alatt korban hozzáillők között is mozogjon. A táborozás jótékonyan hat rá, az évközi szigorú napirendtől eltérő keretben más jellegű élményekre tehet szert. Néha az is megeshet, hogy rossz élményekkel tér haza, ennek ellenére se féltsük a táborozástól. A problémákat részletesen meg lehet, meg kell beszélni.
A közös családi kirándulások sem hiányozhatnak a szünidőből. A családi együttléteknek fontos a személyiségformáló szerepe. A szülő és gyerek közti bizalom ilyenkor erősödhet meg. A többségnek persze nem telik arra, hogy beteljesítse álmait, s - mondjuk - más kontinensen pihenje ki magát. De egy hangulatos kerti szalonnasütés vagy bográcsozás, egy romantikus környékbeli kirándulás is többet érhet, mint egy unalmas, kötelességszerű tengerparti kiruccanás. Ilyenkor a saját településünkön, vagy annak közelében is több a vonzó program, mint máskor, mindenhol igyekeznek a turisták kedvében járni. S ha egy-egy hangverseny vagy szabadtéri színházi előadás messzi földről csalogatja a látogatókat, miért ne lehetne nekünk is érdekes az otthonunkban? Az ember végül is mindig önmagát keresi. Még messzi, idegen földre is csak azért megyünk, hogy megtaláljuk belső békénket. Ezért fontos az, hogy olyan lehetőségeket teremtsünk meg magunk körül, amelyek hozzásegítenek ehhez.
Soha ne becsüljük le a szellemi kalandot sem, amelyet egy-egy új regény, film jelenthet. A kikapcsolódás, a nyári pihenés jelentős eleme lehet a jól kiválasztott olvasni- vagy néznivaló is. Olyan ismeretlen és érdekes területeket járhatunk be, ami talán a valóságban lehetetlen is, az írói fantázia szárnyán fel lehet fedezni a történelmet, vagy a világmindenséget, más bolygókat vagy a másik ember lelkét.
A legfontosabb persze az a gyermek és a felnőtt számára is, hogy érdeklődéssel, kíváncsian és nyitottan forduljon a másik ember és a világ felé. Unalmassá és idegenné éppen megrögzöttségeink miatt válhat a környezetünk. Ha anyagilag kevés családnak is nyílik lehetősége távoli utazásokra, lelki, szellemi értelemben végtelenek a lehetőségek. Csak önmagunk szabhatunk határt a nyár kalandot ígérő végtelenségének.
Tudom, az első lépést a legnehezebb megtenni. Sajnos, sokan nem veszik igénybe még a fizetett szabadságukat sem, vagy valamilyen munkára fordítják azt is, tehát eladják szabadidejüket. Ez a legrosszabb választás, mert így önmagát taszíthatja rabszolgasorba az ember. Kilátástalan robottá változtatja mindennapi kenyérkereső munkáját, melyet a szabadságát kitöltve pihenten és felüdülten jobban és hatékonyabban tudna végezni. Ráadásul gyermekei és családja elől is elzárja így önmagát, megakadályozva, hogy őszinte kapcsolat alakulhasson ki közöttük. Nincs olyan foglalkozás és olyan beosztás, amely ne tenné lehetővé, hogy a szabadsága idején néhány hétre kikapcsolódjon bárki. A kikapcsolódás híján, kedv nélkül végzett mindennapos tevékenység hosszabb távon súlyosan megviseli az egészséget is. Vissza lehet élni rövid ideig a lelkünk és szervezetünk tűrőképességével, de a hosszú, monoton évek alatt egészen biztosan elkopunk, tönkremegyünk. A riasztó hazai egészségügyi adatok jelentős részben ilyen okok miatt alakulnak ki.

Kedves Barátom!

Nem lehet a szülőknek egyértelmű tanácsot adni, hiszen minden gyerek más, ahogy minden család is különbözik. Mindenki maga ismeri a lehetőségeit. A nyár megszervezése függhet a rokonságtól, a pénztől, a lehetőségektől, de főleg a szeretettől, az érzelmi, az emberi kapcsolatoktól. Tény, hogy az iskoláskor az, amikor a gyerekek a legsérülékenyebbek, amikor nem hagyhatóak egyedül, viszont ilyenkor tanulják meg az önállóságot is, ekkor teszik meg az első lépést a felnőtté válás felé. A fiatalok úgy látják, hogy a végtelen a világ, de saját erejüket is annak érzik. Ezért kell óvni őket. Ahogy telnek az évek, felnőtten már sok ellentmondásra rájövünk. Mégis az lenne a jó, ha idősebb korban sem vesztenénk el érdeklődésünket a nyári vakáció nagy kalandja iránt, mert így adhatnánk át utódaink számára ezt szépségesen csillogó, színes üveggolyót.

Szeretettel üdvözöl: Barátod