Kedves Barátom!

Könnyezik, sőt zokog az ég. Sokszor szakad ránk az égi áldás. Ezek az esős, viharos napok, s a nyomukban támadó súlyos ár- és belvizek a magyarság egész XX. századi kálváriáját kifejezik. Azt a múltat, amelyen nem lehet átlépni, mert most is közöttünk van, meghatározza mindennapjainkat. Ha az emlékezetét veszti egy nép, az felér egy kollektív öngyilkossággal. Mi más tarthatna bennünket össze, mint történelmünk, nyelvünk és kultúránk?
De Trianon tragédiájának közelgő emléknapján már nem a múltba révedő szomorúság, hanem a nemzeti összetartozás felemelő érzése erősíthet és vigasztalhat benneteket. A múlt keserű tanulságai felől a jövő felé tekinthetünk. Erre bíztat a kettős állampolgárságról szóló parlamenti döntés, amely a pünkösddel egybeesve számunkra egyszerre emlékezet és eljövetel.

Kedves Barátom!

Több százezren vették részt idén is az összmagyarság legnagyobb zarándoklatán, a csíksomlyói búcsún. Személyesen nem lehettem jelen ezen a felemelő eseményen, mert kórházban feküdtem. De kis rádiómon keresztül eljutott hozzám Csaba testvér hangja, ahogy remélem, még magyarok millióihoz is. Lelkében egyesülhetett a dévai árvák nevelőjének hallatán a sokat szenvedett nemzet.
Böjte Csaba szentbeszéde éppen olyan szívhez szólóan egyszerű volt, mint ahogy teljes egyénisége. Örömtelinek és óriási jelentőségűnek nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túli magyarok felé. Hozzátette: meg kell tudni értetni egymással, hogy elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban. Leszögezte: a románokkal és a más nemzetiségekkel való viszonyban nem az ellenségeskedés parancsát kell követni, hanem arra kell törekedni, hogy együtt építsük fel Isten országát ezen a világon.
Arról is beszélt, hogy a megpróbáltatások közepette ne csak saját emberi korlátaikat nézzük, hiszen az élő Isten alkotott bennünket. Az igazi keresztény ember a nehézségek miatt nem elkeseredik, hanem imádkozik. Jézus annak ellenére teremtett új világot az emberek számára, hogy az ő korában is temérdek bajjal kellett megküzdeni.
Baj pedig akad most is bőven, mert olyan a nemzet, mint egy széthullott mozaik. Ahhoz, hogy újra összeálljon a kép, megint azt érezhessük, hogy a hazánk a jelenlegi határok között is teljes egész lehet, ki kell teljesíteni, tartalommal kell megtölteni a kettős állampolgárság intézményét. Ez a történelmi igazságszolgáltatás talán még nem késett el, ha tovább hallogatjuk, végképp kiszolgáltatjuk magunkat külső hatalmaknak, idegen akaratoknak. Ez egyben a felemelkedésünk egyik útja: számtalan példát találhatunk világszerte, hogy éppen a bezárkózás, a szűkkeblűség okozza a nincstelenséget, minél befogadóbb, nyitottabb egy nemzet, annál nagyobbak a lehetőségei.

Kedves Barátom!

Az elmúlt évtizedekben meg kellett tanulnunk élni a nagyhatalmak által megrajzolt kis országban, de ennek ellenére felemás a helyzet. Történelmünk nagyjai közül rengetegen olyan tájegységeken, településeken látták meg a napvilágot, amelyek már más országokhoz tartoznak. De a mai magyar irodalmat és szellemi életet sem lehetne elképzelni a határon túl élő, újkori írók, gondolkodók, tudósok nélkül. Magyarország helyzete ezért speciális. A magyarság egy jó része - nem saját elhatározásából - az ország határain túl él. Ha a nemzet nem akar hosszú távon lemondani a határon túli magyarokról, biztosítani kell az anyaországgal való szoros kapcsolatukat.
De a kettős állampolgárságnak más jelentősége is van. A környező államokban ugyanis a magyar kisebbség rendre ellenséges indulatok céltáblája. A magyar állam viszont nem adhat valós jogi védelmet számukra, amíg nem az állampolgárai. Tehát ez lehetőség arra, hogy Magyarország aktívabban léphessen fel az érdekükben.
Nemcsak a határmódosítások tizedelték meg a hazánkban élő magyarok létszámát, hanem a kivándorlás is. A szegénység és a politika kényszerítette sok-sok egykori honfitársunkat arra, hogy elhagyják a "híres kis Magyarországot". Távozásukkor magukkal is vittek mindnyájan egy-egy darabkát belőle, amit már eddig is szívesen visszaadtak volna, ha igényt tartottunk volna rá.
A neheze még csak most következik. Határokon átnyúló hálózatokat és élő, organikus közösségi kapcsolatokat kell egymás között kialakítanunk. Falak helyett átjárható szellemi hidakat. Tanulnunk, utaznunk és ismerkednünk kell, felfedezve saját történelmünk, tájaink és nemzetségeink felemelő szépségét. Hatékony formákban kell újraszerveznünk önmagunkat, hogy visszanyerjük méltóságunk és önbecsülésünk. Meg kell állítanunk az anyaföld, az anyanyelv, az identitás és értékhordozó közösségeink pusztulását.
Bár még az új törvény erről nem rendelkezik, az sem ördögtől való gondolat, hogy a határon túli magyarok szavazhassanak, még ha nincs is bejelentett magyarországi lakcímük. Az önkormányzati választáson persze egyértelmű, hogy csak azok voksolhassanak, akik valóban az ország területén laknak. Igaz, egyfelől a szavazati jog feszültséget teremthetne az anyaországi és határon túli magyarok között, hiszen akik kevésbé ismerik az itteni viszonyokat, könnyebben befolyásolhatók. Másfelől azonban egyértelmű, hogy a magyar döntéshozatalban biztosítani kellene a határon túli állampolgárok képviseletét, méghozzá intézményes formában. Nyilvánvalóan igazságtalan lenne, az, hogy bár a magyar állam kötelezettségeket is róhatna rájuk, mint állampolgárokra, azok meghatározására nekik semmi befolyásuk sem lenne. Számos ésszerű megoldás is lehetséges: a korlátozott szavazati jogtól kezdve egészen a Felsőházig.

Kedves Barátom!

A kettős állampolgárság valóban nemzeti ügy. Felelősségvállalás, kockázat és bátorság nélkül a magyarság nem mozdulhat előre ebben a kérdésben. Nemcsak a határon túliak érdeke, hanem minden magyaré: minél több állampolgár nevében tudjon fellépni a magyar állam, mert annál eredményesebb lehet a nemzetközi érdekérvényesítésben.
A kettős állampolgárságon keresztül vezethet az út az úgynevezett békés nemzetegyesítéshez is. Balgaság volt abban hinni, amit korábban többen hangoztattak, hogy az Európai Uniós tagság már önmagában megoldás, mert összeköti az eltépett szálakat. Semmit sem adnak ingyen. Az egyesült Európa is csak keretet nyújthat ahhoz, hogy a valódi változások megtörténjenek, s ne érezze örökre hontalannak magát az a szerencsétlen sorsú magyar, akit a nagyhatalmak hatalmi szóval választottak le - lakóhelyével, történelmével, családjával együtt - szeretett hazájáról. A legtöbb ország, ahol kisebbségi magyarság él, velünk együtt lépett be az unióba. Így aztán bátran támaszkodhatunk az egységes Európa eszményére, amely ugyan nem tálcán kínálja a megoldást, de lehetőséget ad a megtalálására.
Igaz, most a szlovák politikai erők egy része hisztérikusan reagál. Az indulatokat könnyű felszítani, pedig éppen a kölcsönös bizalom szabadítana fel soha nem látott erőket, új horizontokat nyitva minden nemzet számára. Ehhez azonban kitartónak és türelmesnek kell lennünk. Különösen fontos, hogy szilárd legyen magyarságtudatunk és önbecsülésünk, mert közben idehaza is egyre nő az apátia, közöny és befelé fordulás. Ennek a folyamatnak a megfordításához, a nemzet jövőbeni sikeres belső és külső egyesítéséhez is ki kell alakítani megfelelő stratégiát.

Kedves Barátom!

A romániai vagy felvidéki magyar, bár máshol él, éppen olyan magyar, mint a magyarországi. A több államban élő nemzetrészeket a közös nyelv és kultúra, a közös eredettudat, a hagyomány és egy sor más jellegzetesség fogja össze. A nemzet ezért akkor is egységes, ha a történelem szétszórta. Önmagában a kettős állampolgárság is csak egy könnyebben elérhető közjogi lehetőség csupán. Igazából a valahová tartozás biztonságát kell közösen megtalálni. Tamási Áron székely hőse Amerikában jött rá arra, hogy azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk valahol benne. S ahogy Csíksomlyón Csaba testvér pünkösdkor fogalmazott, elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban.

Szeretettel üdvözöl: Barátod