Kedves Barátom!

A szeszélyes április változékony időt hozott, egyik pillanatban esik, a másikban tavaszi napfény simogat. Mintha a hosszúra nyúlt téli álom után, fél szendergésünkből rángatna ki bennünket valaki, hogy ideje felébredni. A rügyek pattanásig feszülnek, a mező kizöldül, s valahára bennünket is átjárhat a tavasz.
Amikor a szabadban járok, a kikelet kétségbevonhatatlan jeleivel találkozom. Kipattantak a rügyek, virágba borultak a fák, a madarak pedig teli torokból fújják a magukét.
A közéletben is nagy változás készülődik, két választási forduló között vagyunk. Az újrakezdés misztériuma már itt vibrál a levegőben.

Kedves Barátom!

A választás sok mindenre választ ad, de még több kérdést tesz fel. Nekiláthat a megválaszolásuknak a győztes, akinek még a kétharmada is könnyen lehet a parlamentben. Sziszifuszi a feladata, mert sok sebből vérzik a nemzet. Nem rázhatjuk le könnyen a mögöttünk álló éveket, a hamarosan lezáruló korszak sokáig okozhat fejtörést. A lelki fájdalmak talán még nehezebben orvosolhatóak, mint a fizikai sérülések.
Nem akarlak elkedvetleníteni, ha ünnepelni szeretnél, mert valóban kegyelmi pillanat az újrakezdés. Mégis azt tanácsolom, hogy egy pillanatra állj meg, töprengj, hogy aztán újult erővel keresd tovább, hogy miként lehetne kibontani tehetségedet, hogyan gazdálkodhatsz ügyesebben a rád bízott talentummal, miként tudnád hazádat. a legjobban szolgálni. A problémák mindig személyes jellegűek is, mert senki sem dönt helyetted, senki sem élheti meg a te egyszeri és megismételhetetlen életedet. Ezért is fontos, hogy milyen saját álláspontot foglalsz el, még ha könnyű is védekezni azzal, amit a modern tömegtájékoztatás sulykol belénk, hogy csak porszemek vagyunk, nem befolyásolhatunk semmit. A céljaid elérésében a mindenkori politikai hatalom tud segíteni vagy hátráltatni, de nincs olyan korszak, amelyben ne találhatná meg hivatását az ember. Akkor pedig még nagyobb esélye van rá, ha hátszelet kap.
Néhány kitűnő közgazdász már rájött arra, hogy még az alapvető gazdasági kérdések sem a külső adottságoktól függnek. Az emberek magukban hordozzák jólétük vagy szegénységük forrását. Erre legjobb bizonyítékul a háború utáni időszak szolgált, amikor szinte a semmiből, vagy még annál is rosszabb helyzetből kellett az országot újjáépíteni. Látványos sikerek születtek az első években, míg a gazdaság el nem érte azt a szintet, ahová a tragédia bekövetkezte nélkül eljutott volna. Aztán megtorpanás, lassulás következett be, amelyet nem is tudtak értelmezni a gazdaság irányítói. Hiába képzeltek el új növekedési pályát, ha az emberek adottságaiból, tanultságából, szorgalmából és lelki erejéből nem telt többre.
Könnyű elveszni persze abban az arc nélküli sokaságban, amely a mai társadalmat jellemzi. Különösen a nagyvárosok alkalmasak arra, hogy elvonják a figyelmet a személyes felelősségről. A zsúfolt utcákon sokszor elég sodródni, nem kell foglalkozni semmivel, nincs szükség gondolatokra, önálló cselekedetekre. Bár tudom, hogy nem tartozol abba a körbe, amelyet elszédít a forgatag. Számodra is fontos, hogy barátokra, szellemi társakra lelj, mert tudod azt, hogy a magányosan átélt élmények milyen keveset jelenthetnek. Csak másokon keresztül találhatod meg önmagadat, mert nincs más kapaszkodó, csak az önzetlen szeretet. Ha eltávolodsz azoktól, akik fontosak számodra, mindent elveszíthetsz. Éppen ezért kell lépésről lépésre kiépíteni a saját világodat, megtalálva az alapigazságokat, s azokat az embereket, akik veled együtt vallják azokat.
A rendszerváltás kezdetén túlzottan is óvatosnak tartottam azokat a megnyilatkozásokat, hogy legalább annyi évnek kell eltelnie, míg újra kiépülnek az igazi közösségek, mint amennyi a szétverésük óta eltelt. S lám csak, most be kell látnunk, hogy egyáltalán nem volt ez puszta aggodalmaskodás, a legjobb akarat mellett sem lehet könnyen leszámolni belső ellentmondásainkkal, lelki terheinkkel.

Kedves Barátom!

Valószínűleg nem mondok számodra új dolgot azzal, hogy maga az ember az ország legfontosabb erőforrása. Ez már lassan a politikusok egyik legfontosabb, unalomig ismételt közhelyévé válik. Ám, ha jobban megvizsgáljuk, hogy mi is rejlik e kijelentés mögött, akkor fontos igazságokra bukkanhatunk. Megérthetjük például, hogy mi minden múlik a családi nevelésen, az erkölcsi alapálláson, és az iskolarendszeren, az oktatás minőségén. Minden valóságos emberi teljesítmény mögött felfedezhetjük a hiteles személyiséget, a szilárd értékrendet, és az alkotó, kreatív gondolkodást.
Csak a módszeres építkezés, a folyamatos nekifeszülés segíthet a nehéz helyzeteken. Most sem oldódhat meg egy politikai döntéssel az összes ellentmondás, mert a következő, bármilyen pozitív lépések után is újabb kihívások, újabb nehézségek jöhetnek. Nem számíthatsz csodákra, még ha néha olyan jó is volna arra építeni, hogy varázsütésre megváltozhat minden. De el kell indulni végre, hiszen mindenki megelégelte az egy helyben toporgást, a meddő vergődést. Vállalni kell még a meg nem értés kockázatát is, pedig nem kellemes szembesülni az értetlenséggel. Az ember szeretné, ha mindenki más is elfogadná az ő igazságait, más is hasonlóan vélekedne, de másmilyenek vagyunk, különféle hatások értek és érnek bennünket, ezért sokféleképpen látjuk a világot. Akadnak, akik megkeseredtek, elvesztették a fonalat, nem látják a még oly nyilvánvaló igazságokat sem. Nem is igyekeznek végiggondolni sorsukat, csupán a mának élnek, a jövő keveset számít nekik.
Minden a fejből indul ki. Megújulni is csak úgy lehet, ha akarjuk, és beengedjük a tudatunkba a körülöttünk lévő változásokat. Sokan szenvednek attól, hogy napról napra, hétről hétre ugyanaz történik velük. De ha ki tudnak lépni a mókuskerékből, be lehet csempészni újdonságot a még oly megunt keretek közé is.
A tavasz jó lehetőséget ad az újrakezdésre. A növény magból szárba szökken, leveleket hoz és virágzik, majd termést érlel. A nélkül teljesíti be a sorsát, hogy gondolkozna, önismeretet tanulna, vagy egyáltalán bármi mást tenne, mint ami a dolga. Az embert gyakorta lefoglalja a munka, a sok felesleges bosszúság. Elfelejti milyen a tiszta levegő, a szikrázó napsütés, vagy a szeretet és a szerelem felemelő érzése. Teremtő, újjászülető energiáinkat megerősítve, először gondolatban indítsuk el a pozitív változások lendületét.
Apró dolgokkal kell kezdeni: ne a megszokott megállóban szállj fel munkába menet a buszra, hanem eggyel arrébb, átsétálva egy parkon, közben lélegezz mélyeket a friss hajnali levegőből. Tömegközlekedési eszközökön utazva ne a gondjaidat leltározd, hanem vigyél magaddal egy derűs könyvet, vagy nézz ki az ablakon, és biztos, hogy látsz valami jót, szépet is: egy kedves arcú gyereket, rügyező fákat, virágzó bokrokat, állatokat, gondozott kerteket. Ha tudatosan igyekszel meglátni és megélni a természet változásait, a tavasz jeleit, rengeteg erőt gyűjthetsz ezekből. A legkopárabb parkban is akad egy-két bokor, amely a téli kopárság után most zöldellni kezdett. Ha nincs saját kerted, válassz ki egy parkban egy fát, amelyre ezen túl ismerősként figyelhetsz majd: örömmel láthatod a természet megújulásának csodáját azon keresztül is. Ha akár csak pár perced akad erre, az első igazi tavaszi napokon emeld fel az arcodat, élvezd behunyt szemmel a cirógató napsugarakat.
Mindez energiával tölti fel tested-lelked. Egy jóízű nevetés kellemes érzést kelt, boldogsághoz vezet, meghosszabbítja az életed. Ne restellj derülni egy jó viccen. A környezetében is a humoros oldaláról fogj fel mindent, amit csak lehet, legalább mosolyogj! Kezd a napot így, és meglátod, ha egy családtagodra, munkatársadra vagy akár egy ismeretlenre rámosolyogsz, visszakapod a szívderítő mosolyt. Találj minden napra valami örülnivalót: az újrakezdéshez a pozitív életszemléleten keresztül vezethet az út.

Kedves Barátom!

Akárhogy is, a Nap egyre melegebben süt ránk, ahogy jön a valódi tavasz. A választásnak nemsokára vége, valakinek bármennyire is örömteli, vagy esetleg kevésbé szívderítő a végeredmény. Újra hétköznapi gondok jönnek, amelyekkel meg kell birkózni. Ezekben a küzdelmekben az eddigieknél sokkal, de sokkal jobban kell helytállnunk együtt és külön-külön is, ehhez pedig kulcskérdés a lelki megújulás. E nélkül nem várhatunk igazi változást.

Szeretettel üdvözöl: Barátod